„A ff világában elég annyit kiejteni, hogy bársony, rögtön mindenki tudja miről van szó.”… és hogy kiről. Ezek után nem titok, hogy következő interjú alanyom Elvie volt.


Először is arra kérnélek mutatkozz be.
Sziasztok, elvie vagyok, a hétköznapokban Katának hívnak, 26 éves vagyok, és egy másfél éves kislány anyukája. Így jó lesz? Ez az első interjúm…

Érdekelne, hogy a nick neved, honnan van, van valamilyen jelentése?
Igen, van, az elvie az elvanui úgymond becézése, ami az internetes nevem szinte mindenhol, ahol megfordulok.  J.R.R.Tolkien egyik fantasy-nyelvén „tündelányt” jelent, így hív a férjem nagyon régóta, és tündéül olyan szépen hangzik. Egyébként az elvie az angol nyelvben tündérkét jelent, ez nem is áll olyan messze az eredeti szó jelentésétől, ezért esett erre a választásom.

Mikor csöppentél a hp ff világába? Kinek, vagy minek köszönhetően?
Azt hiszem, úgy négy-öt évvel ezelőtt olvastam először fanfictiont. Régóta  nagy hatással van rám a Gyűrűk Ura világa, gondoltam, beleolvasok a magyar rajongói oldalon található fanfiction írásokba. A műfajba azonnal beleszerettem, határtalan lehetőségeket láttam benne arra, hogy a szeretett világból való fájdalmas „kilépést” elodázhassam. Aztán hallottam Parselmouth Lion HP7-továbbírásáról, akkor azonban még csak a negyedik HP-könyvnél tartottam, így gyorsan kiolvastam a többit is, és nekiláttam, hogy „befejezzem” a sztorit PML leírásában. Nagyon tetszett, azóta is leköt a műfaj, több százat olvastam végig utána.

Azóta gondolom sok mű a kedvenced lett, melyek ezek, kiktől olvasol szívesen?
Hű… Nagyon mindenevő lettem fanfic téren is az évek során, ugyanúgy, mint a „külső” irodalomban: nyitott vagyok műfaj és téma terén is. Sok kedvencem van, odavagyok Severosa sötéten melankolikus írásaiért ugyanúgy, mint a kedvesen csodálkozó humoráért, Macs Piton és én-sorozatáért, Lidércke és Elanor írásaiért. Lillia_hun stílusa mindig meg tud lepni, és rengetegszer könnyeztem meg Enahmát, mint gondolom, ti is mindannyian. Rhea Gyermekeink útja-univerzuma volt az egyik első világ, ami igazán megragadott, leginkább az, milyen megejtően őszintén szerette nagyon is esendő karaktereit. A külföldi írók közül érdekes módon egy slash-szerző, Tira Nog a kedvencem, az Idő-járás egyes részeit szerintem kívülről tudom.

És ha már a kedvenceknél tartunk, melyik a kedvenc ff párosításod?
Természetesen az örök kedvenc a PP/HG, de nagyon szeretek DM/HG-kat is olvasni. Minden azon múlik, hogy a szerző mennyire tudja elhitetni velem, hogy az adott karakterek valóban így és így éreznek egymás iránt, természetesen mindezt úgy, hogy a személyiségükkel koherens maradjon. Ha jól van megírva, szinte bármilyen párosítást képes vagyok megszeretni.

A HP könyvek közül melyik tetszett a legjobban és melyik a legkevésbé?
A könyvek közül csak az ötödiket nem szeretem, és ugyanazért, amiért a film se nyerte el a tetszésemet: túlságosan is tölteléknek tartom, mintha a sztori „beakadt” volna anno, és a szerző csak húzta-nyúzta volna  Umbridge-dzsal meg effélékkel, hogy legyen egy ötödik kötet is, mielőtt a tárgyra tér. A kedvenc pedig, azt hiszem, a könyvek közül a hatodik. Nem, nem az igazgató halála miatt, bár sosem tagadtam, hogy nem a kedvenc karakterem;  inkább azért, mert a Félvér Herceg-téma rettentő jó húzás volt (szerintem a ff-írók örültek neki a legjobban), és mert a griffendéles hármas igen hihetően kezd lassan felnőni, rájuk nagyon jellemző jeleneteket hoznak, és számomra szerethető karakterré nőnek. Ugyanezt szeretem a hetedik kötetben is, bár a három Ereklye máig felesleges és kissé zavaros tűzijátéknak tűnik nekem...

És a filmek mennyire jöttek be neked?
Nem annyira, mint a könyvek, de a hangulata miatt a harmadikat nagyon szeretem. Van benne valami, amit szerintem Rowling a könyvekkel adott át, valami magunkonismosolygós, „hogy mik vannak!” féle irónia, és amit a többi film szerintem még csak meg se közelít.

Ha volna rá lehetőséged kit játszanál el?
Ha elég idős lennék hozzá, McGalagonyt  nagyon szívesen megszemélyesíteném, hálás, nem túl bonyolult, de nagyon „kerek” figura, olyan, akivel könnyű lehet összenőni. Szóval nem csak azért, mert kedvelem őt a kánonban :).

Ha a teszlek süveget a fejedre tennék, szerinted melyik ház nevét mondaná?
Valószínűleg a Mardekárét. Bátor nem vagyok, szorgalmas nem vagyok, jámbor sem igazán… Hová teszik az óvatos habozókat?

Lenne olyan tantárgy amit szívesen tanulnál, vagy amit utálnál?
Nagyon érdekelne a mugliismeret, biztos jókat nevetnék azon, milyen  furcsának is találnak minket, és az életünket a varázstudók. De bevallom, bájitaltanon majdnem sohasem  néznék az üst fenekére… Viszont a seprűn repüléssel nagy bajban lennék, szerintem nem tudnának annyit fizetni, hogy felüljek egyre.

Mi jellemez inkább a prefektusi cím, vagy a büntetőmunkák?
A saját iskoláskorom inkább a prefektusléthez volt hasonló, de hálistennek kinőttem a jókislányságból. Szerintem leginkább ügyesen lavíroznék, hogy se így, se úgy ne figyeljenek fel rám különösebben.

Melyek a kedvenc könyveid?
Hajjaj… Ezt inkább nem kezdem el. Viccet félretéve, halálos gyengém az orosz irodalom és a tizenkilencedik század világirodalma, a modernebbek közül pedig szeretek lazulni Bradburyvel, és természetesen odavagyok J.R.R. Tolkien minden írásáért, valamint mindenért, ami róla szól, őt elemzi, és a mitológiáját.

Mikor kezdtél el ff-t írni? Melyik volt az első írásod?
Hogy mikor… Ennek utána kellett néznem, mert fogalmam sem volt róla, mióta írok. 2007 nyarán kezdtem el, az első a Bársony volt, és azt hiszem, azt a jelenetet írtam meg először, amelyben Piton és Hermione legilimenciával „beszélgetnek” a prof. nappalijában. Huh… Furcsa, hogy ilyen rég volt, nem is gondoltam.

A ff világában elég annyit kiejteni, hogy Bársony, rögtön mindenki tudja miről van szó. Hogyan született meg a mű?
Hű, köszönöm szépen… Nem is emlékszem már, hogy miért kezdtem el írni, egyszerűen csak régóta gondolkodtam már a fanficek hatására azon, hogy ha ez a két szereplő valaha, valahogyan ténylegesen egymásba szeretne, hogyan zajlana le bennük. Gondolkodtam, megpróbáltam eggyé válni velük, Perselusként megélni Hermionét és fordítva, és… a következő tiszta emlékem az, hogy fellövöm a fanfiction.netre, halálos félelemben.  Többet sajnos nem tudok mondani erről, nem igazán emlékszem arra, hogyan születtek a sztorik, mert mindig egyfajta… hm, transzban írok, nincs rá jobb szó. Két-három fokkal emelkedik a testhőm, ezt egyszer viccből megmérette velem a férjem, és egy hétig nevetett rajtam. Szabályosan belázasodom, de van egy olyan gyanúm, hogy ezzel a legtöbb író-írogató így van.

Gondoltad volna hogy ekkora sikere lesz?
Soha, még álmomban sem. Kíváncsi voltam, hogy lesz-e, aki magyarul hajlandó fanficet olvasni ott a sokmillió olvasó közül, de gyávaságból magyar oldalra nem mertem feltenni, mert az elsőre amolyan főtéri kalodának tűnt, túl nyílt volt, túl sokan látogatták... És aztán elkezdett jönni az a sok kedves vélemény… Hihetetlen, torokszorító érzés volt, nem is tudom mihez hasonlítani: úgy rettegtem, hogy hogyan sül majd el, talán még jobban rettegtem attól, hogy sehogy sem, és aztán amit kaptam az olvasóktól, az felülmúlt mindent, amit el tudtam képzelni. Nagyon sok hibáját láttam pirulva, mikor egy idő után újraolvastam, és talán éppen ezért hat meg nagyon, hogy mégis szerették. Borzasztóan hálás vagyok azóta is, hogy ilyen meleg fogadtatásra talált.

A 2008-as Arany Főnix díjazáson a Legjobb novella kategória I. helyezette lett a mű. Milyen érzés volt?
Ismét csak nagyon meglepő, és kimondhatatlanul hízelgő. Soha nem gondoltam, hogy olyanok között emlegetik majd a nevemet fanfic-es berkekben, akikért azelőtt is lobogva rajongtam, akiknek a történeteit letenni sem tudtam… Nagyon boldoggá tett a díj, és szerintem remek ötlet volt létrehozni az Arany Főnixet, már rég kellett egy ilyen a magyar fanfiction-írók és -olvasók örömére.

Az Opálüveg a Bársony folytatása. Hogyan jött az ötlet, hogy írsz hozzá folytatást?
Az olvasóktól! Olyan sokan kérték, és én is olyan kíváncsi voltam, hogyan is megy majd  kedvenc párosomnak a szerelem, hogy nekiláttam, bár először még csak egy újabb novellára gondoltam. Aztán rájöttem, hogy annyi „teszteletlen” helyzet van még ebben a kapcsolatban, hogy az semmiképp nem fér bele egy novellába. Végül kilenc fejezetben talán sikerült némi lezárást adnom, bár szerintem még vannak fehér foltok, amiket jó lenne egyszer megvizsgálni.

„Aki furcsának találja tőlem a Harry/Hermione párosítást, annak fejcsóválva üzenem, hogy akkor már ketten vagyunk” ezt a Más volt eddig, másképp lesz most c. műved bevezetőjében írod. Miért gondoltad így? És ennek ellenére, mégis hogyan született meg a mű?
Magamnak is furcsa volt ilyen „egyértelmű” párosítást megírni, de valahogy mindig ott volt a tudatom mélyén, hogy biztos nem véletlen az, hogy ettől a két kölyöktől én mindig úgy ellágyulok, és hogy annyira meghat és úgy bennem marad a barátságuk… hogy egyszer csak engedtem kifolyni a sztorit a tollamból :). Jólesett, melengető érzés volt egymásnak ajándékozni őket.

Van egy műved, ami engem kifejezetten megfogott, megérintett, a Két ágy meg egy kávéfőző. Kíváncsi lennék a novella történetére, keletkezésére?
Nagyon sokan kérdeznek erről a novelláról, hogy vajon mitől ilyen sötét, csak nem volt valami baj, amikor megszületett? De szerencsére nem, egyszerűen csak hallottam egy dalt, ami annyira vetítette elém, egyre csak mesélte ezeket a képeket, hogy muszáj volt megírni. Hálás a téma is egyébként, az utazás motívumát nagyon sokan választják alapként, nekem is sokat segített, és az írás maga is olyan lett, mint egy esőverte betonút: lehangoló, kicsit tragikus, és nem valami színes… De ilyennek akartam, és így volt jó megírni. Csak azt remélem, nem hangolta le túlságosan az olvasókat.

Melyik a kedvenc saját műved?
Mind olyan, mintha darabok lennének a húsomból, hiszen nem tudok én sem másból, mint a saját lelkemből írni, de azt hiszem, pont a szívem közepéből kitépett darab a Harvest. Érdekes, hogy az olvasók ezt nem vagy alig kommentálják, talán nem is véletlenül. Olyan mélyen személyes gyökerei vannak, hogy nem is nagyon szoktam magyarázni, ha kérdeznek róla, mert túlságosan is „kiadna”… Ha azt mondom, a többit transzban írtam, a Harvest-re leginkább a hipertransz illene. Úgy öntöttem ki a papírra, hogy egy szót sem kozmetikáztam, mintha kicsit gyóntam volna. Ritkán vagyok ilyen őszinte magamhoz.

Mennyire vannak rád hatással a kritikák?
A pozitívak szárnyakat adnak, meghatnak, a föld fölé emelnek, annyira jól tudnak esni. Negatívat még nem igazán kaptam, maximum építő jellegű észrevételeket; ebből is látszik, milyen udvariasak és türelmesek a magyar ff-olvasók a szárnybontogató írókhoz.

Mik a terveid a jövőre nézve?
Fanfiction-téren? Szeretnék még írni, bár mostanában állandó időhiánnyal küzdök, ami egy tipegő mellett egyáltalán nem csoda. De még reménykedem, hogy sikerül a számtalan megkezdett írásomat befejezni és az elkészülteket „rendbetenni”, hogy napvilágra kerülhessenek. Szeretnék még fanfic-et olvasni is jó sokat:), úgyhogy remélem, még sokáig lesz mit!

Végezetül mit üzennél az olvasóidnak?
Üzenem nekik itt is, hogy nagyon-nagyon köszönöm a számtalan kedves szót, véleményt, bátorítást, amit tőlük kaptam! Nagyon örülök, hogy annakidején fel mertem tenni az első írásomat, mert rengeteg csodálatos embert ismertem meg, töménytelen szeretetet, elismerést, örömöt kaptam tőlük ezúton. Tényleg köszönöm!


Én pedig ezúton köszönöm Elvienek az interjút.
Ami, bevallom kicsit nehezen jött össze, néha sok nehézséget gördít elénk az élet, de azért vagyunk hogy megoldjuk. Így, ezeken túljutva ismét bepillanthatunk egy nagyszerű író életében.

mumci
2010-04-10