Amikor SoReAn-tól megkaptam a megtiszteltetést, hogy társszerkesztő lehetek, nem volt kérdés ki legyen az első interjúalanyom.
Tündibogyó neve már akkor felmerült bennem, mikor „még csak” olvasója voltam az oldalnak. Megkeresésemre azonnal igent mondott, és másnap el is készítettük az interjút. Íme:


Vágjunk is bele, először egy kis bevezetéskén, kérlek, mutatkozz be pár szóval.
Oké. Sós Andi az anyakönyvi nevem, 29 éves vagyok. A kos jegy szülötte vagyok, így pár tulajdonságomra könnyen rájöhetnek a hozzáértők. Egerben élek a vőlegényemmel.
Mi kell még ide?
Ha még elárulnád, hogy mivel foglalkozol, mikor nem fic-eket írsz?
Munka vagy szabadidő?
Mondjuk mindkettő.
Oké :)
Egy fénymásológépekkel, nyomtatókkal foglalkozó cégnél dolgozom, viszonteladással, szervizeléssel foglalkozunk, illetve a diákokat szolgáljuk ki fénymásolással, nyomtatással, stb. Szabadidőmben, már amikor van, szívesen olvasok Vavyan Fable-t, ami gondolom nem meglepő a sok idézet után, netes játékokkal játszom, vagy a barátokkal töltök el némi időt.
Igen, Fable neve már felmerült a mai nap folyamán egy-két alkalommal, mikor anyagot gyűjtöttem (de erről majd később).

Hogyan kerültél a fanfiction-ök világába? Kinek vagy minek köszönhetően?
Az unalomnak köszönhető. Egyik nyáron nagyon csendes napom volt a munkahelyen, és az egyik HP-s fórumon nézelődtem, olvasgattam a hozzászólásokat. Már olvastam pár helyen az ilyen rajongói továbbírásokról, de azt gondoltam, hogy biztosan mindegyik nagyon amatőr, nem tudnám élvezni, mert nem olyan, mintha igazi író tollából származna. Aztán azt olvastam, hogy nagyon dicsérik P. Lion: Harry Potter és a varázslók háborúja c. írását. Arra gondoltam, mit veszíthetek, max. nem olvasom végig. Aztán ott ragadtam, és falni kezdtem mindent szinte válogatás nélkül. Később persze változott a dolog, szelektálni kezdtem. Akkor még nem is mertem írásra gondolni.
Ezek szerint P. Lion műve volt az első írás, amit olvastál. Hogyan gondolsz vissza rá? A kedvenced lett?
Igen, az volt az első. Szerencsém volt, mert akkor már csak az utolsó fejezet hiányzott, így nem kellett várnom. Örülök, hogy azt olvastam először, mert ha azonnal kifogtam volna egy gyengébb írást, akkor otthagytam volna, és most nem ismernék ennyi kedves embert. Eleinte azt tartottam a kedvencemnek, de aztán kapott társakat a történet. Örülök, hogy Lion rácáfolt az előítéletemre, és megmutatta, hogy egy amatőr író is tud úgy írni, mint akikkel a könyvesboltokban találkozunk.
Melyek lettek a társai a kedvencek polcon? Illetve kiknek az írásait olvasod szívesen?
Húha, ez mindig nehéz kérdés! Kategóriánként vannak kedvenceim. A teljesség igénye nélkül: örök kedvenc az Egy páratlan év a Harry-Piton csoportból, a Boldog napok a pokolban trilógia. A DM/HG-k közül szeretem A merengőben-t nora91-től, a Forog, forog a kerék c. írást Jan Collie-tól. Az SS/HG-k közül nekem az abszolút kedvencem Lillia_huntól a Piton álomnő főzete, legalább 10x olvastam, a Kitérő a múltba szintén tőle. Nagyon szeretem Avalon fordítását, a Leveleket, Dorkucitól a Teach me to live and love és a folytatása. Angel8-tól a Nefelejcs & Hollót, meg a Perselus Piton és a háromszoros áldást. Miután a magyar történetek kimerültek számomra, angolul kezdtem olvasni, és rengeteg olyat találtam, amit nagyon szerettem. Ezek közé tartozik a Dark Angel, ami fordítás alatt áll, illetve az Elintézetlen ügy.
Ezeken kívül még van nagyon sok, ami kedves a szívemnek, de képtelen lennék mindent felsorolni. Így utólag is elnézést azoktól, akiket szeretek, de kimaradtak most.

És vissza is kanyarodtunk Fable-hoz; a valós könyvek közül melyek a kedvenceid?
Fable mellett nagyon szeretem Dallos Sándortól az Aranyecset és a Nap szerelmese c. könyveket, amik Munkácsy életéről szólnak. Szívesen olvasok John Sandfordtól, olykor Stephen Kingtől. Szintén nagyon szeretem Leon Uris Exodus c. könyvét is. Olykor a kezembe akad verseskötet is, Radnóti vagy József Attila.

Mikor kezdtél el fanfiction-öket írni? És melyik volt az első, jól tudom, hogy a Ha megtörik a varázs c. írásod?
Igen, jól tudod, az volt az első közzétett írásom tavaly január 1-én (ha jól emlékszem). Viszont amit először írtam, az a Legyen meg Dumbledore akarata, csak az eredeti még a mostaninál is sokkal bénább volt, így alaposan átírtam, mire úgy döntöttem, hogy közzéteszem. Azt még nem terveztem feltölteni sehová, csak magamnak írtam, hogy én tudok-e valami olyat összehozni, mint a nagy nevek.
Én úgy gondolom sikerült, hiszen a Cselszövések tengerébennek rengeteg rajongója lett. A Lumos-on bekerült a tíz legtöbb véleményt kapott történet, és a tíz legkedvesebb történet közé.

Neked melyik a kedvenc saját műved? Melyik áll hozzád a legközelebb?
Valahol a Cst a kedvencem, hiszen nem várt érdeklődést kapott, és most már halkan ki merem mondani, hogy nagyon büszke vagyok rá. Semmilyen elvárásom nem volt a történettel szemben, amikor elkezdtem, nem volt semmilyen koncepció vagy vázlat, ami mentén haladtam volna, és az esélytelenek nyugalmával kezdtem el feltölteni. Sok jelenet akkor született, amikor épp írtam, váratlanul jutottak eszembe. Viszont szeretem még a Valami véget ért c. egypercest is, sokáig szóhoz sem jutottam attól, amit Avalon írt nekem véleményként, illetve az Egyedült is szeretem. Ez a két egyperces szerintem teljesen más oldalamat mutatja, mint a többi.
És melyik az, amit a legkevésbé szeretsz, ha egyáltalán van ilyen?
Van ilyen, igen, talán pont a Ha megtörik a varázs az, mert az volt az első, abszolút semmit nem tudtam, hogy mit és hogyan, csak írtam, mert megtetszett a kihívás a Lumoson.

Hogyan készül el egy-egy új fejezet? Gondolok itt arra, hogy vázlatot írsz, vagy leülsz a gép elé és már írod is?
Változó. Van, amihez írok egy rövid vázlatot, ami max. 4-5 pontból áll, és azokat dolgozom ki. Van olyan is, hogy csak leülök és elkezdek írni. Persze ez a „leülök és írok” nem úgy működik, hogy leülök, és azonnal megvan minden, sokszor napokig vagy sajnos hetekig is áll egy-egy jelenet, mert nem jön az a valami, amitől én jónak érezném. Erőltetni nem szeretem, mert szerintem azt nem élveznétek ti sem.
Igen, ezzel egyetértek.
A novellákat általában első nekifutásra szoktam megírni.

Az előbb a Cst-nél említetted, hogy nem volt meg a mű vázlata, és sok jelenet akkor született mikor írtad, de maga a történet gerince már megvolt a fejedben, nem? Vagyis egy hosszabb történetnél, mint a Cst, ill. az LMDA már az elején előtted van a történet fő szála, vagy az egész később alakul ki, ahogy készülnek a fejezetek?
A Cst-nél csak annyi volt meg az elején, hogy SS/HG lesz belőle, és hogy a professzor és Draco egymás nevében adnak fel hirdetést Hermione irodájában. Ezen kívül semmi, sem a Ron vonal, se semmi. Az LMDA esetében meg csak annyi volt a cél, hogy DM/HG legyen, mivel amikor elkezdtem, még ez a páros volt a favorit, illetve a végeredmény, de erről többet nem mondanék, tekintve, hogy még nem befejezett a történet.

Amikor írsz, mennyire befolyásol a pillanatnyi hangulatod?
Nem is tudom, szerintem nem befolyásol, max. annyira, hogy van kedvem írni vagy nincs. Ezt még nem figyeltem meg, hogy mondjuk a humorosabb jeleneteket jókedvűen írtam-e.
És az mennyire befolyásol egy új fejezet megírásánál, hogy az előzőre hányan írtak kritikát, ill. hányan olvasták?
Egyáltalán nem. Persze a több kritika ösztönzően hat, de kifejezetten jobban érzem magam a Lumosos vagy IEPP-es vélemények után, bármennyi is legyen, mert látom, hogy a Merengőn mennyien nyitották meg és ehhez képest mennyien írtak véleményt. Sajnos túl nagy a különbség a két szám között. Ez természetesen fikarcnyit sem von le a Meris véleményekből, azok is ugyanolyan értékesek számomra!

A Dalokból született sorozatod Amíg c. részénél - ha jól tudom ez a sorozat első része - a szerzői megjegyzést az alábbi mondattal kezded: "Alapvetően nem szeretem azokat a sztorikat, amik egy dal hatására születnek…". Ehhez képest a sorozatnak immár 8 része van, akkor hogy is van ez? :)
:D Igen, ezen már én is gondolkodtam. Talán azért kaptam rá a dalos történetek írására, mert úgy érzem, hogy valahogy másképp írok dalra történetet, mint a többiek. Persze lehet, hogy ezt csak én beszélem be magamnak. Gondolkodtam rajta, hogy kiveszem azt a mondatot, de aztán úgy döntöttem, hogy nem teszem, mert ez is azt bizonyítja, hogy nem biztos, hogy az addig kialakított nézetek örökre megmaradnak. Nem akartam fanfictiont olvasni, mert előítéleteim voltak. Nem akartam dalos történeteket olvasni, mert előítéleteim voltak. Leküzdöttem őket, és beláttam, hogy tévedtem.
Ez igazán tiszteletre méltó.

Visszatérve még egy kérdés erejéig a Cst-re. Milyen érzés pontot tenni egy ilyen nagy volumenű mű végére? Nem hiányzik?
Nagyon furcsa volt. Talán azért is kezdtem el a búcsúzkodást az utolsó rendes fejezettel, hogy szoktassam magam a gondolathoz, mire felteszem az epilógust. Ugyanakkor jobban vártam a végén a véleményeket, mint talán az összes korábbi résznél. Én olyan ember vagyok, akinek bizonyos dolgokban folyamatos megerősítésre van szüksége, hogy amit csinálok, az jó, szerethető, átélhető és elképzelhető. Büszke is voltam magamra, és elsősorban itt nem a sok véleményre gondolok, hanem arra, hogy befejeztem, végigvittem, amit akartam, nem adtam fel, nem hagytam félbe. Kicsit hiányzik, de olyankor beleolvasok valamelyik fejezetbe, vagy a véleményekbe, olyankor nagyon szélesen vigyorgok a monitorra, és olyan jó érzés önt el. Talán ez egyfajta boldogság-érzés, nem tudom.

Maccsal közösen írjátok az Orosz meló c. történetet. Ez az első olyan írásod, amit nem egyedül írsz, ha jól tudom. Milyen valaki mással együtt dolgozni? Hogy képzeljük el a menetét egy-egy fejezet megírásának?
Eleinte nagyon szokatlan volt szerintem mindkettőnknek. Nehezen kezdtünk hozzá, főleg msn-en jöttek-mentek az ötletek. Az egész úgy kezdődött, hogy Macs elárulta, hogy szeretne írni valamit a kihívásra, és én megpróbáltam ötleteket adni, amik egy idő után vadabbnál vadabbak voltak. Aztán valamelyikünk felvetette, hogy mi lenne, ha együtt írnánk, és mindketten rábólintottunk. Nagyon érdekes, mert ez egy pontosan megtervezett történet, nem sokban térünk el az eredeti vonaltól. Írtunk először egy laza vázlatot, szereplőlistát, helyszínlistát, majd elkezdtük az eseményeket végigpörgetni, hogy kivel mikor mi történjen. Ez megvan majdnem a végéig. Ezt osztottuk el fejezetekre, és beosztottuk az adott fejezet jeleneteit, hogy melyiket ki írja, és persze kitaláljuk, hogy hol legyen a fejezetek vége, hogy függővég legyen. Ez Macs védjegye, és lassan én sem szabadulhatok tőle, azt hiszem.
:)
Nagyon sokat nevettünk végig, amíg kidolgoztuk, és remekül szórakoztunk. :)
És mi milyen jól szórakozunk. mikor olvassuk!  :)

Nem találkoztam még olyan művel, ahol egy használati tárgy gondolatait olvashatjuk, de a Rossz helyre születtem ilyen. A Lumoson a tartalomba írod, hogy a munkahelyed előtt álldogálva jött az ötlet. Mesélnél erről egy picit bővebben?
Egyszerűen csak kinn álltam, nézelődtem, levegőztem, amikor a közterületisek megérkeztek, hogy összesöpörjék az udvarban lehullott faleveleket. Figyeltem őket, ahogy dolgoztak, az egyikük húzta maga után a seprűt. Közben azon gondolkodtam, hogy kellene már írni valami egypercest, mert már régen írtam ilyesmit, és persze majd' megfagytam. Ezer ötlet kavargott a fejemben, főleg dalok, mert valami dalosat szerettem volna, de valahogy egyik sem volt az igazi, nem akart összeállni egésszé. Aztán valahogy eszembe jutottak a versenyseprűk, és arra gondoltam, mi lenne, ha én is összehoznék valami olyasmit, amit a többiek a tikkasztó hőségben vagy a vizsgák nyomása alatt. Ez lett belőle. :)
És milyen jó lett, nekem nagyon tetszett :)
Örülök. :D

Még egy pár rövid kérdés, és utána hagylak pihenni. (ekkor már két órája faggattam Tb-t, és kb. este 11 felé járt az idő – a szerk.)
Még bőven ráérek. :D
Kanyarodjunk vissza a kedvencekhez. Melyek a kedvenc ff párosításaid?
Természetesen az SS/HG, de szívesen olvasok jó DM/HG-t, és nagyon szeretem a Piton-Harry történeteket (nem slash). Kedvelem Lucius karakterét is bizonyos történetekben.
Melyik a kedvenc HP könyved? Gondolom, olvastad már a 7. részt, mi a véleményed róla?
A kedvencem a Főnix Rendje. Igen, olvastam a 7. részt is, és azt hiszem, azért vagyok vele én is kissé elégedetlenebb, mert a fanfictionok miatt teljesen más szemmel olvastam, mint az előző hatot. A 6. rész óta belekerültem egy olyan világba, ami nagyon sokat változtatott az eredeti HP-hez való viszonyomon, és már nem tudtam úgy olvasni, hogy ne vegyem figyelembe az új benyomásokat. Ha nem olvastam/írtam volna továbbírásokat, akkor szerintem sokkal lelkesebben olvastam volna, másképp néztem volna az eredeti karakterekre, mint így.
Értem. És a filmek közül melyik tetszett a legjobban? Mit szólsz, hogy a 7. rész két részletben készítik el?
Ez nehéz kérdés. Az első kettő talán azért, mert a könyvek terjedelme miatt részletesebbre készítették. A 4-5 meg azért, mert látványosabbak voltak bizonyos jelenetek. Persze én sem voltam elégedett minden megoldással az utolsó filmben, de például a hopp-poros jelenet nekem sokkal jobban tetszett itt, mint a 4-ben. Szintén tetszettek a thesztrálok, viszont Harry dühkitöréses jelenetei nagyon nyugodtra sikerültek. Ami a 7. részről szóló hírt illeti, bevallom, ezt még csak pletyka szinten hallottam, nem tudtam, hogy már biztos. Nem is tudom… Remélem, megéri majd két részre osztani, mert így mindenki elégedett lehet. Amellett nekem nem okozna gondot órákig a vászon előtt ülni. :)
Azt hiszem, ezzel sokan vannak így. :)

Kit játszanál el legszívesebben?
Igazából senkit, bár Hermionét közel érzem magamhoz a tudásvágya miatt. Egyéb tulajdonságait nem. :)
És ha a fejedre helyeznék a Teszlek Süveget, mit gondolsz melyik ház nevét mondaná?
Szerintem létrehozna egy külön házat nekem. :D Viccet félretéve nem tudom. Nagyon vegyesnek és ellentmondásosnak érzem magam, mert bár merész tudok lenni, de megpróbálok ezzel együtt megfontolt is lenni. Ha valaki segítséget kér, igen ritkán utasítom el, azt is nehéz szívvel. Hajlamos vagyok akkor is felajánlani a segítségemet, ha még magam sem tudom, hogy mikor és hogyan fogom kivitelezni a dolgot. Akik kedvesek nekem, azokat a végsőkig támogatom, védem. Nagyon erős az igazságérzetem, és sokszor nem vagyok képes engedni belőle, ha a saját véleményemet tudom, érzem igaznak. Szeretek tudni, bármiről is legyen szó, tanulni. Talán még a Mardekárba is beférnék sikítva, mivel olykor én is megpróbálom a saját érdekeimet szem előtt tartva a legjobbat kihozni bizonyos helyzetekből. Na, ebből szerinted melyik hátba kerülnék?
A Roxfort házba, mert az mind a négyet magába foglalja. :)
Igen, igazad lehet. :)
Mely tantárgy lenne a kedvenced, és mely állna tőled a legtávolabb?
A gyógynövénytan tuti bukta lenne, semmi érzékem a növényekhez sajnos. Az átváltoztatástant szerintem kedvelném és az SVK-t. Ha a bájitaltan és a kémia között párhuzamot vonok, akkor sajnos az sem lenne az erősségem.

Kihágások és büntetőmunka, vagy szabályok és prefektusi cím? Melyik jellemezne leginkább?
Az utóbbi, azt hiszem.
Bár lehet, hogy olykor becsúszna a bünti is… :)

Mik a terveid a jövőt illetően? Itt főként az írásra gondolok, akár ff, akár egyéb mű. Találkozhatunk esetleg egyszer egy könyvesbolt polcán a neveddel?
Egyelőre nem merek nagyot álmodni, ne mondom, hogy igen, írok saját könyvet. Nem érzem úgy, hogy arra alkalmas lennék. A ff világ sokkal egyszerűbb, hiszen készen kaptam egy világot minden jellemzőjével és sajátosságával, a szabályaival és a lehetőségekkel együtt, amik bár végtelenek is lehetnek a mágiának köszönhetően, vannak korlátai is. Egy teljesen saját világ és szereplőgárda megalkotásához még kevésnek érzem magam. Maximalista vagyok, így olyat szeretnék, amilyet még senki más nem csinált, ami új és egyedi, és ami a legapróbb részletekig alaposan kidolgozott, kiforrott, adott esetben hiteles. Ehhez idő kell, sok-sok idő, és az, hogy ledöntsem a fantáziám korlátait. Persze örülnék, ha ez sikerülne, mert élvezem az írást, de egyelőre maradok a kitaposott ösvényen. :)

És végezetül, mit üzennél az LMDA rajongóknak? Kitartás!? :)
Mindenképp :) Lesz új rész, bár még nem tudom, hogy mikor, mert kicsit túlzsúfoltak a napjaim. Ezt a történetet is mindenképp befejezem, hacsak az égiek közbe nem szólnak.
Úgy legyen! :)

Itt a vége, én ennyi kérdéssel készültem. Nagyon köszönöm az interjút, és remélem te is legalább annyira élvezted, mint én.
Én köszönöm, hogy felkértél. Én is jól éreztem magam.


Ezután még megköszöntem Tb-nek a hihetetlen türelmét, hisz majd két és fél órán keresztül faggattam. Remélem ti is annyira élveztétek az interjú olvasását, mint mi a készítését.
Köszönöm még egyszer Tb-nek, keresve sem találhattam volna jobb alanyt az első interjúm elkészítéséhez.

mumci