48 művével a Lumos második legtermékenyebb szerzője lett. Ezen kívül két sorozata is (novelláim, egyperceseim) bekerült a tíz leghosszabb sorozat toplistájába. Azt hiszem már mindenki kitalálta, hogy mostani interjúalanyom nem más, mint Dorkuci. Olvassátok szeretettel.


Először is arra kérnélek, mutatkozz be.
Nos, Laczkó Dorottyának hívnak, és egy 17 éves pesti lány vagyok. Horoszkópom szerint kos, ami nagyon érezhető makacs, néha kissé akaratos természetemen is. Amúgy a totális döntésképtelenséggel is jellemezném magam, ami akkor jön elő, ha bárki megkérdezi, mi leszek, ha nagy leszek? Igazából fogalmam sincs, mivel szeretném eltölteni életem hátralévő néhány évtizedét. :)

Hogyan lett Dorottyából Dorkuci? Van a nick nevednek valami különösebb története?
Igazából ezt a nevet nem én találtam ki magamnak, hanem egy barátnőm, aki a teveklubon így nevezte el utánam a tevéjét, és mivel jobbat nem tudtam kitalálni, ezzel regisztráltam egy idő után mindenhol. :) A vicces az, hogy utálom, ha bárki így szólít.

Mikor, és hogyan ismerted meg a fanfiction világot?
Húhh, ennek igazán hosszú története van. Igazából az egész úgy kezdődött, hogy három éve nyáron napozás közben egy ifjúsági magazint lapozgattam, s ráakadtam néhány linkajánlóra, ezek között volt a Mézesfalás oldal címe is, amire másnap rá is kerestem nagy unalmamban. Ott ráleltem a fanfiction részlegre, és onnan nem volt megállás, ráleltem a Merengőre.

Melyik volt az első ff mű, amit olvastál? Hogy emlékszel vissza rá?
Bevallom, nem emlékszem, cím szerint melyik történet volt a legelső, de ami az emlékezetemben megmaradt a korai művek közül, az – mint sokaknak másoknak is – Krisy „Nem könnyű önmagamnak lenni” című története. Ennek hatására lettem kezdetben nagy rajongója a DM/HG párosnak.

Melyek azok az írások, amik a kedvenceid lettek? Vannak olyanok, amiket szívesen újra és újra elolvasol, illetve aminek várod a folytatását?
Jajj, nem lenne elég hozzá egy egész nap, hogy felsoroljam az összes kedvencemet, de van néhány olyan kiemelkedő írás, amit bármikor szívesen olvasok. Például a fentebb említett táboros ficet bármikor szívesen olvasom, illetve Nyx trilógiája, aminek állandóan várom a folytatását. További kedvencek: natty: Lily Evans naplója trilógia, Tündibogyótól a Cselszövések tengerében, Lillia_hun összes írása, brigichantől a Consolamentum, valamint Nemesistől a „Mi a manó?”

Mikor kezdtél el ficeket írni, és melyik volt az első írásod?
2005 szeptemberében regisztráltam a Merengőre, valamikor ez után néhány nappal kezdtem el feltölteni az első egy-néhány írásomat, ami pedig úgy igazán az első volt, az „A szeretet napja” című kisregényem, ami ma már nem túl sok helyen lelhető fel.

Nagyon sok mű született már a tolladból, a Lumoson, 48 művel a második legtermékenyebb szerző vagy. Hogy tudtál ilyen sok történetet megírni, kitalálni? Mi inspirál a legjobban?
Igazándiból fogalmam sincs, hogy hogyan találtam ki ennyi történetet, egyszer csak beugrik egy-egy ötlet, és akkor azt meg kell írnom. Van, hogy hallgatom a rádiót, és a dalszöveg hatására kitalálok egy új történetet, de sokszor félálomban forgolódva kap el az ihlet. Sajnos mostanában egyre kevesebbszer, lehet, hogy más ellőttem a puskaporomat. :) Azonban ami feltétlenül legjobban inspirál az írásra, az a sok kedves kritika, amivel az olvasóim megörvendeztetnek.

Amikor új novellát/egypercest írsz akkor az éppen adott hangulatod befolyásol?
Mondhatnám azt is, hogy csak a hangulatom befolyásol. Ha rossz kedvem van, olyankor csak szomorú történetet tudok írni, mert amíg elkészül, én végig sírom, és utána megkönnyebbülök. Sajnos eme rossz szokásomnak a levét az olvasóim isszák meg. Ezúton is bocsánat mindenkitől, hogy a humoros oldalamat ritkábban mutatom meg! :)
:)

Melyik műved áll hozzád a legközelebb, és melyik a legkevésbé?
Ez egy jó kérdés, mert nehéz ebből a rengeteg írásomból kiemelni egyet-egyet. Nem is vagyok rá képes. Talán úgy tudnám besorolni, hogy melyikek állnak közelebb a szívemhez, hogy mikor írtam őket. Ugyanis bevallom, a régebbi írásaimmal nagyon nem vagyok elégedett. Éppen ezért „A szeretet napja” véleményem szerint a legrosszabb írásom – mondjuk ötvenből negyvenötre ezt mondom :) -, de nem szeretem a Változtatni nehéz című szörnyűségemet sem. Viszont az Exmemoriam és a Pillanatképek nagy kedvenceim, amiket bármikor olvasok, újra és újra sírdogálok rajta, ami nálam jó jel. Na jó, még talán a Sirius/Lily novelláimat is ide sorolnám.

Milyen érzés egy nagyobb volumenű mű/regény, mint pl. a Requiem egy szerelemért, vagy a Teach me to live and love végére pontot tenni? Nem hiányoznak utána a folytatások?
Amikor a Teach me…-t befejeztem, az szörnyen üressé tette a napjaimat, talán ezért is kezdtem el írni néhány nappal később a folytatást, a Remember the pastot. Ám ennek a vége már megkönnyebbülés volt. Hasonló volt a helyzet a War for the actual love-val is, aminél először annyira bántam, hogy nem boldog véget írtam, hogy folytatni akartam, hogy minden jóra forduljon, aztán előjött mégis az a szörnyű szokásom, amiért a nevemet majd mindenki a szomorú történetekkel köti össze. Így mégsem lett belőle happy end. Ami pedig a Requiemet illeti, abból még hátra van az epilógus, amivel elvarrok minden szálat, így biztosan nem történhet meg, hogy folytatást írjak hozzá. De egy biztos, hiányozni fog.

A folytatásoknál mennyire számított az előző rész(ek)re kapott vélemények mennyisége, ill. milyensége?
Kezdetben nagyon is attól függött, hogy mikor ültem neki írni, hogy hogyan fogadták az előző fejezeteket, így volt, hogy napi rendszerességgel is tudtam frissíteni. Ma már ez egy kicsit másképp van, mivel folyamatos időhiánnyal küszködöm, és sajnos nem tudok olyan gyakorisággal frissíteni, mint szeretnék. Az előre dolgozás pedig sosem volt az erősségem, hiába, én kíváncsi természet vagyok, és mindig gyorsan akarom tudni, mások mit szólnak hozzá.

A Betolakodó c. novellád nagyon megfogott, eléggé érzelem dús mű. A tartalomban ezt írod: „A történet Harry érzelmeiről szól, bár helyenként belevittem saját magamat is.” Hol vagy megtalálható a műben? Te magad is betolakodó vagy/voltál? Ha igen, milyen értelemben? (ha nem túl indiszkrét a kérdés)
Egyáltalán nem indiszkrét a kérdés, mert úgy hiszem, ha ezt már leírom az ismertetőben, az olvasóknak joga van tudni, hogy és mint. Nem tagadom, komplexusos gyerek voltam mindig is, és ez sajnos a mai napig érezteti hatását. Nem vagyok éppen egy modellalkat, ezért a suliban sokat csúfoltak, ráadásul nehezen is barátkoztam. Amikor gimibe mentem, akkor egy ideig elhittem, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, azt gondoltam végre vannak barátaim, akik nem várják el tőlem, hogy másmilyen legyek. Aztán mégis megtörtént az, amire sosem számítottam, valamennyien hátba támadtak, és kissé ki is rekesztődtem az osztályból. Ekkor kezdtem el a fiúkkal barátkozni, legalább ez az előnye megvan. :) A másik pedig, ahol jelen vagyok a történetben, az éppen a családi gondok kérdése. Még alsós voltam, amikor a szüleim elváltak, és az annyira megviselt engem, hogy kissé eltávolodtam tőlük, magamba zárkózó lettem. Még a pszichológus sem tudott kihúzni a depressziómból, éppen ezért kezdtem el írni az első verseimet. Talán mostanában kezd újra teljesen helyreállni az életem, és éppen ezért rengeteg hálával tartozom az írásnak, na meg a barátaimnak, akik újra megtanítottak nevetni. :)

A műveid legtöbbje PP/HG párosítású. Ezen kívül mely ff párosításokat szereted még?
Sajnos mostanában már nagyon kevés időm jut olvasásra, és olyankor is csak röpke egyperceseket olvasok, amiknek a főszereplője kedvenc zord professzorom. Néha még elolvasok egy-egy DM/HG-t, vagy amin hirtelen megakad a szemem. De abszolút PP/HG forever. *Hiába, Dorkuci az idősebb pasikra bukik :)*

Mi a helyzet a slash művekkel? Olvasol ilyen írásokat?
Egypercesekkel és novellákkal próbálkoztam, de rá kellett jönnöm, én ahhoz túlságosan finom lelkületű vagyok, hogy ezek tetszenek. Nálam a férfi-nő páros az igazi, de természetesen nem ítélem el a homoszexualitást.

Ki a kedvenc HP karaktered?
Aki mindezek után még nem találta volna ki, azok kedvéért mondom, Piton prof. Illetve szeretem még Hermionét, Fredet és George-t, Dumbledore-t és Mrs. Weasley-t.

A HP könyvek közül melyik tetszett a legjobban, és melyik a legkevésbé? Mi a véleményed a 7. részről?
Számomra a legkedvesebb rész a harmadik, mivel Roxmorts és a Szellemszállás olyan helyszínek a történetben, amiket nagyon szeretnék a valóságban is látni, de mivel ez lehetetlen, marad a fantáziám, ami elég színes. Na meg itt bukkannak fel a tekergők, akik a könyvekben kedvelt karaktereim, de fanficekben messze kerülöm őket – kivétel natty írásaiban. :) Legkevésbé pedig az ominózus hetedik kötet szeretem, mivel szerintem összecsapott, báját vesztett, és az epilógus által giccsessé vált. Az Albus Severustól feláll a szőr a hátamon. :s

Érdekes, nagyon sok embertől hallottam már ezt a véleményt az utolsó részről. Véleményed szerint nem a sok ff az oka ennek?
Nem hiszem, hogy a ficek annyit tudtak befolyásolni sok ember véleményén, hogy most ennyieknek ne tetsszen. Szerintem Rowling unta meg, és gyorsan el akart varrni minden szálat, ezért is kellett annyiaknak elhaláloznia.

És a filmek közül, melyik tetszett a legjobban? Mi a véleményed arról, hogy a 7. részt két részletben láthatjuk?
A kedvencem a legelső, mivel talán ez az egyetlen igazán könyv-hű, ami nekem nagyon fontos egy regényadaptációnál.  Ahogy egyre haladunk előre, úgy tetszenek egyre kevésbé a filmek. Azt meg hogy a 7. részt kettészedik, nem igazán tud érdekelni. Amennyire utálom a könyvet, nagyon elképzelhető, hogy meg sem fogom nézni filmen, ráadásul az egész csak a bevételek miatt történik.

Ha lehetőséged lenne rá kit játszanál el a legszívesebben?
Nem vagyok színész alkat, viszont úgy hiszem, Hisztis Myrtle nagyon hasonlít arra a lányra, aki én voltam régen, így érdekes lenne őt megformálni.

Mit gondolsz a süveg melyik házba osztana be?
Egyszer, régen csinálgattam különböző teszteket, hogy hova illenék a legjobban, és azok mindig más eredményt hoztak ki. Azonban én legszívesebben a Hugrabugba járnék, mivel szeretek egy lenni a tömegben, és megbújni a háttérben.

Melyik tantárgy lenne a kedvenced?
Amennyiben a kémia a bájitaltannak felel meg, akkor bizony Piton prof óráit élvezném a legjobban, mert a suliban is ez volt az egyik nagy kedvencem, amíg tanították. De biztos szeretném az átváltozástant és a bűbájtant is. Viszont az biztos, hogy a gyógynövénytant ki nem állhatnám, amilyen „jóban” vagyok a biológiával. :)

Büntető munka vagy prefektusi jelvény jellemezne leginkább?
Nem vagyok egy csínytevő alkat, ezért büntetőmunkára tuti nem járnék, viszont a prefektusi jelvényt sem a tanulmányi eredményeimért aggatnák a nyakamba, sokkal inkább azért, mert a tanárok szeretnek engem megtalálni az olyan szöszi-möszi feladatokkal, amit senki nem vállalna el önként. :)
Ez érdekes. Mesélnél erről még? Milyen feladatot/feladatokat kaptál?
Rendszerint nekem kellett összeszednem a mindenfélére befizetendő dolgokat, ami azért nagy felelősség egy harminc fős osztálynál. Imádott az osztályfőnök mindenért engem küldeni mindenhova, az iskolai napok szervezését rám bízni. :s

A valóságban melyek a kedvenc könyveid, ill. kik a kedvenc íróid?
Eléggé változatos, hogy miket olvasok, nagyban függ a hangulatomtól. Meg Cabot könyvei közül szinte valamennyit olvastam, vannak köztük igazán aranyosak. Nicholas Sparks regényei is közel állnak a szívemhez, akárcsak Agatha Christie művei. Nagy kedvencek még az Elfújta a szél és a Tövismadarak, illetve a jóval komolyabb témájú Bűn és Bűnhődés. Na meg mindent elolvasok, ami Erzsébet királynéról szól, mert kicsit talán rokonléleknek érzem.

Mik a terveid a jövőt illetően? Akár ff, akár saját mű kapcsán.
Az írás egy biztos pont az életemben, történjen bármi, nem hagyom abba. Sajnos a fanfictionökről nem tudom ugyanezt elmondani, mert már elég gyakran szenvedek ötlethiányban. Könnyen lehet, ha elkészül a Requiem epilógusa, onnantól már csak egyperceseket írok. Saját művet azonban tervezek írni, olvasható már több oldalon is egy ifjúsági/naplóregényem első néhány fejezete, a Senki sem tökéletes, ezt szeretném végre megírni. Illetve hetek óta gondolkozom már egy új regényen, ami nem hazudtolná meg a „dorkuci-stílust”, ugyanis több ficemet készülök egybe gyúrni, és HP mentesíteni, kis karakterváltoztatásokkal és hasonlókkal. De ezt egyelőre fedje homály, hátha sohasem készülne el. :)

És végezetül mit üzennél az olvasóknak? Főként azoknak, akik a Requiem epilógusát várják? :D
Szeretném megköszönni az elmúlt három év rengeteg támogatását, kedves, bíztató kritikáját, és hogy akkor sem fordultatok el, amikor hónapokig nem frissítettem, meg amikor csak szomorú történeteket tálaltam elétek. A Requiem epilógusát váróknak pedig azt üzenném, hogy kitartás, ha túl vagyok az előrehozott érettségimen, akkor megírom!

Szeretném megköszönni a felkérést erre az interjúra, igazán meghatódtam, hogy gondolnak rám. Remélem, a válaszaimmal kicsit többet mutattam meg önmagamból, és így könnyebb lesz majd megérteni egy-egy történetem hangulatának okát.
Sok-sok puszi mindenkinek!
Én köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Örülök, hogy megismerhettelek :)


Ez volt tehát az interjú Dorkucival. Remélem nektek is tetszett, és ez által talán egy kicsit jobban megismerhettétek Őt.