Lillia_hun

Lillia_hun neve sokak számára nem ismeretlen, a Lumos-on is bekerült a tíz legkedvesebb szerző közé. Olyan nagyszerű művek születtek a tollából, mint a Kitérő a múltba, a Piton álomnő főzete, vagy a Kitaszítva. Ezekről, és még sok minden másról beszélgettünk.


Először is, kérlek, mutatkozz be azoknak, akik még nem ismernek!
Oké. :) Lillia_hun vagyok, bár amikor tehetem, csak a Lilliát használom, a nevem vége csak megkülönböztetésre szolgál. A privát életben Juditnak hívnak, 26 éves vagyok, és egy megyeszékhelyen lakom. Jelenleg éppen munkát keresek, a végzettségem szerint közgazdász programozó vagyok. A HP-fandomban amellett, hogy írok, admin vagyok a Lumoson már lassan másfél éve.

Hogyan találtál rá a fanfic-világra? Kinek a segítségével? Vagy csak a véletlen műve volt?
Ha jól emlékszem, a hatodik kötet megjelenése előtt rendszeresen egy fórumot olvasgattam az index.hu-n. Sokszor használták a rajongók a fanfiction szót, és kíváncsi lettem, ez mit is takarhat. Amikor megértettem, hogy rajongói történetekről van szó, azonnal rákerestem a neten, mert érdekesnek tűnt. Szóval teljesen a véletlen műve volt az egész.

Melyik volt az első fanfiction, amit olvastál? Hogyan emlékszel vissza rá?
Amikor olvasni kezdtem, akkor még nem volt saját számítógépem, ezért mindig ki kellett nyomtatnom, ha olvasni akartam valamit. Legelőször valami gportalos oldalra bukkantam, és lelkesen másolni kezdtem az ott talált történetet a szövegszerkesztőbe. Nem volt leírás, miről szól, így bele-beleolvastam, miközben másoltam, és egyre gyanúsabb lett a történet. Mint kiderült, sikerült egy Piton/Lupin slasht beválasztanom elsőre, és amikor még a síkosító szót is kiszúrtam, enyhén szólva meglepődtem. :D Nos, ezt a történetet inkább töröltem (bár azóta szeretem a slasht is), és újra keresni kezdtem, ez a sokkoló élmény nem vette el a kedvem. Az elsők között olvastam enahma Boldog napok a pokolban trilógiáját, az Egy páratlan évet, valamint még egy Harry/Hermione (+Draco) történetre emlékszem: Cassandra Claire - Draco Dormiens. Ezek a művek tetszettek, és mivel mind Eta műve, mind az Egy páratlan év még fordítás alatt állt, muszáj volt áttérnem az angol nyelvű írásokra, hogy folytatni tudjam őket, bár nem nagyon tudtam angolul. Az angol nyelvvizsgámat mindenképpen a fanfictionöknek köszönhetem.

Melyek lettek azóta a kedvenc írások, és kik lettek a kedvenc írók?
Mióta ez a hobbim, rengeteget változott az ízlésem, egyre finnyásabb lettem, egyre kevesebb történet ütötte meg azt a szintet, amit örömmel elolvasok. Ha valaki megnézi a Lumoson a beállított kedvenc történeteimet, szinte csak novellákat, egyperceseket talál ott a legkülönbözőbb szerzőktől – ez nem véletlen, a regényekbe egy idő után beleunok, ha mindig várni kell a folytatásra. Rengeteg történetet hagytam félbe, pedig nem egy közülük nagyon tetszett.
Szeretem a meglepő, elvont írásokat, a jó poénokat (de a humorküszöböm nagyon magas, nekem általában az még nem vicces, amin a nagy többség nevet), azt, ami elgondolkodtat, de nem gondolkodik helyettem. Hiába jó egy történet, ha rosszul van megírva, otthagyom, és ha egy történet nagyon jól van megírva, akkor azt se bánom, ha nem szól semmi különösről.
Kedvenc íróim: Enahma, mert ő volt az első, akinek a története hatással volt rám. Avalon, mert nagyon sok mindenben hasonlítunk. Dracy, bár ő mostanában nem nagyon ír, de nagyon jó ötletei vannak. Yasmine és Elvie: nekik a stílusuk jön be nagyon, ahogy írnak, ahogy hangulatot teremtenek. Luciatus és Susan Kreber: mert őrültek, jó értelemben. :D
Anna: bár ő kilóg a sorból, mert általában azokat a történeteit szeretem, amiket a HP-n kívül ír. Biztos sokakat kihagytam, mert sok olyan író van, akiktől legalább egy-egy történetet nagyon szeretek, Tündibogyótól kezdve angel8-ig, Mudblood verseitől kezdve Chaos humoráig…


Mikor kezdtél el írni? Melyik volt az első műved?
Írni kb. 11 éves korom óta írok. Mindig is nagyszerű hobbinak tartottam, és elég volt, hogy magamnak írok: ezeket a történeteket sohasem mutattam meg senkinek. Már azelőtt írtam fanfictiont, hogy tudtam volna, mit jelent ez a szó, legalábbis elkezdtem írni a saját verziómat két filmsorozat alapján még nagyon régen, talán általános iskolás koromban. Az egyik a „Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai”-hoz kapcsolódott, a másik a „P.S. I luv u” című sorozathoz, ami egy rendőrről és egy bűnözőről szólt, akiknek össze kellett házasodniuk, és akkoriban nagyon imádtam.
A HP-n belül akkor kezdtem el igazán írni, amikor végre megvettem a laptopomat. Akkor sem állt még szándékomban, hogy feltöltsem a netre, csak kitaláltam a Piton Álomnő Főzete cselekményét, és elkezdtem megírni a saját szórakoztatásomra. Így nevezhetjük ezt az első írásomnak, bár ami az Internetre felkerült, annak már nem sok köze van az eredetihez. Mire befejeztem, addigra elkészült egy-két novellám is.

Melyik műved áll hozzád a legközelebb, és melyik az, amit nem igazán kedvelsz?
Nehéz kérdés. Mindegyik történetemet másért szeretem. Az Átváltozást azért, mert legalább fél év kellett, mire meg tudtam írni ezt a pár oldalt, addig csak „érleltem” magamban. A PÁF-ot (Piton Álomnő Főzete) azért, mert bár borzalmasan rosszul írtam meg, szeretem a poénjaimat benne (ez nagyképűen hangzik? :D), pl. ahogy Voldemort meghal, vagy szegény Piton éjszakája Ronnal… Na és persze azért is, mert egy poénom alapján kialakulhatott egy olyan oldal, mint az IEPP. A Kitaszítvát is szeretem, mert úgy írtam meg, ahogy nekem tetszik – itt gonosz módon nem foglalkoztam azzal, hogy az olvasóimnak nem fog tetszeni a vége, én a végéért írtam meg az egészet. Jó volt végre egy olyan történetet írni, ahol Hermionét változtatják meg, és nem Piton lesz puszipajtás Potterékkel csak azért, mert összejött Hermionéval. Aztán vannak a „spontán” írásaim, mint pl. „A virág” vagy az „Olyan szép”, amikor beugrik egy ötlet, egy kép, és azonnal meg kell írni. Azt hiszem, mindegyik történetemet szeretem, akkor is, ha így utólag már teljesen másképpen írnám meg őket, és egyiket sem szeretem, mert nem teljesen olyanok, ahogy fejben elképzeltem őket. Elég maximalista vagyok és ellentmondásos, nem? :D

Hogyan készül el egy-egy írásod? Vázlatot írsz, vagy „csak” leülsz a gép elé, és már írod is?
Is-is. Amikor Dracyval megírtuk a Harry Potter és a lélekhurcolókat, akkor először hónapokig csak terveztük. Időrendi táblázatokat gyártottunk a Tekergők korától kezdve, hogy ne keveredjünk ellentmondásokba. Több oldalas vázlatokat írtunk, mindent igyekeztünk előre kitalálni. Persze írás közben is bőven születtek ötletek, de a fő váz nagyon fix volt, így mikor nekiálltunk, akkor már csak írnunk kellett. Három hónap alatt el is készült a majdnem 200 000 szavas történet úgy, hogy személyesen akkor még sohasem találkoztunk.
A saját regényeim jóval rövidebbek, képtelen vagyok hosszú fejezeteket írni. Mindig előre kitalálom, honnan hová akarok eljutni, csak a történet közepén lehetnek sötét foltok. Vázlatot néha írok, de csak pár sorban lefirkálom az ötleteimet, hogy el ne felejtsem, a többi ott van a fejemben. Igyekszem gondosan írni, nem az a típus vagyok, aki csütörtökön megírja a fejezetet és pénteken feltölti. Én először megírok több fejezetet, és ha látom, hogy egészen biztos be fogom tudni fejezni az írást, akkor kezdem el feltölteni. Néha nem is sorban írom meg a fejezeteket, például a PÁF utolsó két része sokkal hamarabb elkészült, mint a történet közepe.
Az egyperceseim általában spontán születnek, amikor írni kezdek, fogalmam sincs, mi fog történni bennük. Néha azzal is szórakozom, hogy leírok egy mondatot, és várom, mi születik belőle.
Mivel az ötleteimet mindig leírom, néha hónapok múlva valósítom meg őket, amikor úgy érzem, „eljött az ideje”.

Írás közben befolyásol az adott hangulatod?
Igen is meg nem is. Vizsgaidőszakokban egész elképesztő ötleteim születtek, sokan kívántak már nekem „még sok vizsgaidőszakot” a kritikáikban. (Ennek azonban már vége. :D) Viszont teljesen nyomott, depressziós hangulatban is képes vagyok humoros történetet írni, sőt, inkább fogalmazzunk úgy: nem is igen vagyok képes olyan írásra, amin például elsírnák magukat az olvasóim. Egyszer a Lélekhurcolókban nekem kellett megírnom egy élet-halál küzdelmet Lucius és Piton között, és Dracy, miután visszaküldte a fejezetet kijavítva, közölte, hogy könnyesre nevette magát rajta. Szóval én akkor is így írok, ha nem akarok. *pirul*
:)

A kritikák mennyisége, milyensége mennyire meghatározó számodra?
Amikor először feltöltöttem az írásaimat, teljesen feldobtak a kritikák. Nekem olyan szerencsében volt részem, hogy már az első írásom népszerű lett és rengeteg véleményt kaptam. Imádtam ezt, és természetesen ösztönzött az írásra. Aztán egy idő után – mint a legtöbb író – nekem is a minőség lett a fontosabb. Emellett az is fontos volt, ki írja az adott véleményt.
Most már odáig jutottam, hogy a kritikák sem ösztönöznek írásra, de nagyon sok olyan kritikát kaptam, amit sohasem fogok elfelejteni, olyan sokat jelentenek – és ezek általában nem teljesen pozitív vélemények. Szeretem az építő jellegű kritikákat, ha kultúráltan fogalmazzák meg. 
Jelenleg avalon és Dracy az, akiktől mindig kérek véleményt, és rájuk szinte mindig hallgatok: nem egyszer avalon mozdít el egy holtpontról azzal, hogy jól megkritizálja, amit addig írtam. Furcsa, hogy mások megsértődnek néha a véleményén, pedig mindig jó szándékból írja, csak éppen nagyon őszintén, én éppen ezt szeretem benne, rengeteget segít.


A Lumos-on a Piton/Hermione sorozat felkerült a Tíz leghosszabb sorozat, és a Tíz legkedvesebb sorozat top10-es listájára, te pedig a Tíz legkedvesebb szerző között vagy található. Mit szólsz ehhez?
Hát, mit szóljak? A Piton/Hermione sorozat népszerűsége azoknak az érdeme, akiknek a történetét hozzáfűztem (sajnos sok P/Hr történet még nincs benne). De örülök, hogy ennyire népszerű ez a páros még most is, amikor a Lily/James történetek aranykorát éljük. Az pedig, hogy a kedvenc írók között vagyok, természetesen örömmel tölt el, de már látom a végem: jönnek az új írók, és egy pillanat alatt le fognak nyomni. :D Én már „régi” író vagyok, aki akart olvasni tőlem történetet, az már rég megtette, újakat pedig elég ritkán töltök fel.

Egyébként miért Piton/Hermione? Mármint úgy értem, hogy az egyiknek a vezeték neve szerepel, a másiknak a keresztneve. Ez most csak úgy feltűnt. :)
Azért, mert én mindig így emlegetem őket. XD Hermionét a könyvekben is Hermionénak hívja mindenki – persze a tanárokat kivéve -, Piton meg mindenkinek csak Piton. Nem mindig vagyok következetes, most lebuktam. :)

És ha már itt tartunk (Piton/Hermione), akkor Kitérő a múltba! Megmondom neked őszintén, hogy nem tudnám így hirtelen megfogalmazni mi fogott meg a történetben, de az egyik kedvenc történetem, és nem is tudom, hányszor olvastam már. Első olvasás után azon gondolkodtam, hogy tud valaki egy ilyen nagyszerű művet megalkotni, honnan az ötlet? Tehát hogy született meg a mű?
Furcsa, mert ez az a történetem, ami pl. Kristie-nek, aki talán a legnagyobb magyar PP/HG rajongó, egyáltalán nem tetszett. Úgy látom, valakinek vagy egyáltalán nem tetszik, vagy imádja, én sem tudom, miért. :) Különben ez az egyik legrégebbi HP-s írásom. Párhuzamosan írtam a PÁF-fal, de csak jóval később töltöttem fel, már átfogalmazva. A fő célom a megírásával az volt, hogy szerettem volna valami „happy end”-es, rövid történetet írni, és utálom a Tekergőket. Érdekes volt Pitonékat fiatalon összehozni, és aztán újra szembesíteni őket, immár tanár-diákként, húsz év korkülönbséggel.  Szerintem, aki szereti, talán azért teszi, mert ez egy HP köntösbe bújtatott mese, ahol a rossz meglakol, a jó pedig elnyeri méltó jutalmát, de nincs benne semmi durva, könnyen emészthető. :) Vagy tévedek? Fogalmam sincs, szerintem erről inkább az olvasók tudnának mesélni.

Az Olyan szép c. írásod elején ezt írod: „Ez egy olyan írásom, ami minden emberből mást váltott ki. Volt, aki elborzadt, volt, akit sokkolt, volt, aki egy jóízűt kacagott rajta, volt, aki csak elgondolkozott.” Végigolvasva a kritikákat ez így is volt, azt hiszem, ez a történet kapta idáig a legkülönbözőbb kritikákat, hihetetlen érzéseket és megnyilvánulásokat kiváltva az olvasókból. Ez volt a szándék? Hogy jött egyáltalán az ötlet?
Ezt a mondatot utólag raktam a leírásba. Ezt még a Merengőre töltöttem fel először, 12-es korhatárral, és egy-két olvasóm alaposan kiakadt rajta (nem csodálom), így felemeltem a korhatárt, és kiírtam a figyelmeztetést, hátha az érzékenyebb lelkűeket visszatartom vele.
Emlékszem, sokat gondolkodtam, hogy feltöltsem-e egyáltalán, mert féltem a reakcióktól, de ez is én vagyok. Legalább az írásaimon keresztül szeretem megbotránkoztatni az embereket, engedem előtörni a gonoszkodó, morbid, groteszk énem, ami a való világban nem mindig célszerű. És hogy hogyan született? Csak a fejembe villant egy kép, ahogy a csatamezőn Piton a kihűlt Hermione fölé hajol, és már írtam is, ha jól emlékszem, a Balatonnál, nyaralás közben.

Ezen kívül van még egy pár „különleges” írásod, mint például az Életünk alkonyán, a Hermione választása, a Jó móka, vagy a Sóbálványátok versus Adava Kedavra. Mit szólnának a tanáraid, ha tudnák, hogy a vizsgaidőszak ilyeneket hoz ki belőled? Vagy tudják?
Dehogy tudják! :D Igazából kényesen ügyelek arra, hogy csak az Interneten keresztül olvassák a történeteimet. A privát életemben senkinek sem mutatom meg az írásaimat, a legjobb barátaimnak sem, így jobban tudok írni, nem korlátoz semmi és senki.
Tudod, mi a furcsa? Hogy így visszagondolva szinte az összes „vizsgaidőszakos” írásomban megölök valakit, vagy legalább valaki őrült. :D Valószínűleg így vezetem le a felgyülemlett stresszt. Talán az Életünk alkonyán nem illik a többi közé a felsorolásban, abban mindenki normális.  
Különben a tanáraimra visszatérve nem gondolom, hogy akármelyikük kinézné (azaz kinézte volna) belőlem, hogy ilyesmiket írok. :D Viszont egy kedves kritikaíróm tanár, és szokta emlegetni a véleményeiben, hogy miután elolvassa a történeteket, az egész osztályának kölcsönadja, kézről-kézre jár. Kár, hogy nekem nem volt ilyen jó fej oszim. :D

A Piton álomnő főzete c. írásodat is nagyon sokan kedvelik. Milyen volt megírni a történetet, látva a sok pozitív visszajelzést? Nem volt rossz érzés az utolsó fejezet megírása? Nem hiányzott a befejezés után? Vagy már alig vártad, hogy vége legyen? :)
Ha nem lett volna az egyik vizsgaidőszakom unalmas, és emiatt nem kezdem el feltölteni az írásaimat a netre, akkor valószínűleg sohasem fejeztem volna be. Nagyon szerettem írni a történetet, a kritikák segítségével tudtam befejezni, és ennek a segítségével nőttem ki pár írói bénaságomat. Tőmondatok, a nevek rossz toldalékolása – hiába volt mindig jó a helyesírásom, sokat fejlődtem az első fejezet óta.  
Bár az utolsó részeket korábban írtam meg, ahogy korábban említettem, az epilógus a legvégén született – ez a kritikák hatására, mert úgy éreztem, élve megnyúznak az olvasók, ha úgy fejezem be, ahogy terveztem. Furcsa volt, hogy vége, nincs tovább. Ráadásul rögtön azt kérdezték: mit írsz legközelebb?  Sokan azt is szerették volna, ha írok folytatást, sokáig gondolkodtam is rajta, de nem voltam rá képes. Ha egy történetet befejezek, akkor vége, nincs tovább, nem tudok még egy bőrt lehúzni róla. Később egy kimaradt jelenetet még megírtam külön novellaként, azt sokan szerették. :)
Igen, A küldetés, nagyon jó volt :) Ezt valakinek/valakiknek a kérésére írtad, vagy csak kikívánkozott belőled?
E-mailben kért meg rá egy olvasóm, nem sokkal azután, hogy feltettem az utolsó részt. Nagyon megtetszett az ötlet, de elég sokat kellett várnia, mire tényleg megírtam, mert ehhez is „hangulat” kellett. :)

A történeteid legtöbbje PP/HG párosítású, főleg a romantikusok. Ezek szerint ez a kedvenc párosításod, vagy van másik párosítás is, amit kedvelsz, amivel szívesen olvasol történeteket?
Azért lyukadtam ki a PP/HG történeteknél, mert először ezek fogtak meg úgy igazán, amikor még csak olvastam. Érdekesek voltak a karakterek, a korkülönbség meg nem érdekelt, inkább érdekesebbé tette a dolgot – ez úgyis csak fantázia, abban miért ne lehetne szerelmes egy ilyen páros? Azt hiszem, az angol nyelvű Fire & Rose című történet vitt arra az útra, hogy kettőjükről írjak.
Azt azért nem mondanám, hogy ez a kedvenc párosom, inkább csak ebben szeretek írni. Olvasni nagyon szeretnék pl. Hermione/Fred történeteket, de pl. egy Neville/Hermione is érdekelne. Esetleg Neville/Ginny? Szeretem a különleges párosokat, az eredetiek nem érdekelnek, a Lily/James történeteket meg különösen nem szeretem – de úgy általában egyik Tekergők korában játszódó történet sem vonz, esetleg akkor, ha valamelyik főszereplő (Harry, Hermione, Ron) odakerül.
Amit még egészen biztosan nem olvasnék, az a Bellatrix életéről szóló történetek. Gyűlölöm a karakterét, így olvasni sem akarok róla – még a végén megkedvelném egy jó sztori hatására. :D
:D

Egyébként ki a kedvenc HP karaktered? Ha szerepelhetnél valamelyik filmben, kit játszanál el legszívesebben?
Mindenképpen a furcsa szereplőkhöz vonzódom. A kedvenceim között van Luna, Neville és az ikrek. Pitont inkább érdekesnek találom. A fanfic (!) Luciust is szeretem, az eredeti nem érdekel.
Ha szerepelnem kellene egy filmben, mindenképpen vagy Luna vagy Trelawney figurája jöhetne szóba, mert egyikük sem teljesen normális. :)

És melyik házban lennél szívesen?
A Hugrabugban. :D Ez nem azt jelenti, hogy odavaló vagyok, de ott érezném a legjobban magam. Különben nem tudom, a Süveg hová osztana, mert gonosz is vagyok meg jóindulatú is, segítőkész, de türelmetlen, bátor, de csak akkor, ha úgy érzem, érdemes bátornak lenni. A tanulást sohasem vittem túlzásba, mindig jobban szerettem megtervezni, mit és hogyan tanuljak, mint magát a tanulás folyamatát, így a Hollóhát biztos kizárva. :D

Mik lennének a kedvenc tantárgyaid, illetve, amiket kevésbé szeretnél?
Ha a bájitaltant a kémiához hasonlítjuk, akkor abból Piton az első órán kivágna, ha a főzéshez, akkor azért elboldogulnék. A csillagászat a halálom lenne, nekem bőven elég a csillagokról annyi, hogy fennmaradnak az égen, és szépen világítanak, ha ennél többet kéne tudnom, abból is alapos korrepetálásra szorulnék. A többi tárgy érdekes lenne, azokat szívesen kipróbálnám, talán a repülést élvezném a legjobban meg az átváltoztatástant.

Büntetőmunka vagy prefektusi jelvény? Milyen típus vagy?
Inkább egyik sem. Én az a típus vagyok, aki a háttérből támogat. Pl. kitalálnék egy csínyt, és másra bíznám a megvalósítást. A tanáraim mindig megbízhatónak, komolynak és szorgalmasnak találtak, nekik mindig ezt az arcomat mutattam - mindig én voltam az, akire rábízták a többieket, ha pl. osztálykiránduláson „kimenőt” kaptunk, így valószínűleg kapnék prefektusi jelvényt, de én kézzel-lábbal tiltakoznék ellene, és amilyen makacs vagyok, sikerrel járnék.

Melyik a kedvenc részed a HP könyvek közül? Gondolom, olvastad már a hetedik részt. Mit szóltál hozzá?
Talán a negyedik és az ötödik részt szeretem a legjobban. Nagyon égő, ha bevallom, hogy még mindig nem végeztem a hetedik résszel? Régóta olvasom, de szenvedek vele, annyira nem érdekel. Nem csak a könyv hibája – annyira átkerültem már a fanficek világába, hogy Rowling története sem számít többnek, mint egy történetnek a sok közül, ezt ráadásul muszáj elolvasni, jó, hogy utálom. :D (Ráadásul néha az admin is kitör belőlem, és legszívesebben pirossal aláhúznám a hibákat a könyvben.) Azért persze minden történéssel tisztában vagyok, és Fred megölését nem tudom megbocsátani. Lupinék nem érdekelnek különösebben, így őket nem siratom, az epilógust pedig én is utálom.
Érdekes, ezt a véleményt a hetes részről nem először hallom. Nem gondolod úgy, hogy Rowling valamit nagyon elronthatott, ha egy (illetve több) fanfic érdekesebb, mint az eredeti mű?
Tudom, hogy ritka kivétel vagyok, de én a legtöbb népszerű alternatív HP7-et nem olvastam még. Se a Varázslók Háborúját, se a Hősök Krónikáját, se más hasonló kaliberű művet. Először tudatosan tartottam magam távol tőlük – azt akartam, hogy a Lélekhurcolók még véletlenül se hasonlítson egyikre se, ne vegyünk át máshonnan ötleteket, miközben írjuk. Ez persze most már nem aktuális, így egyfolytában tervezem, hogy egyszer elolvasom őket, de ez eddig még nem történt meg, így Rowlingot sem tudom ezekhez hasonlítani, hogy vajon jobban írt-e vagy sem. 
A fő baj inkább az lehet (számomra), hogy túl sok történetet olvastam már, és a fanficek hatására teljesen átalakult bennem egy-egy szereplő, esemény, illetve maga a könyvsorozat megítélése. A könyvek fő cselekménye elvesztette a fontosságát, hisz annyi jó történetet olvastam már, amiben nem azon volt a hangsúly, hogy Harry Potter vajon legyőzi-e Voldemortot, vagy hogy Ron és Hermione összejön-e végre. Számomra Harry Potter világa már csak egy díszlet, aminek a keretein belül bármiről lehet írni és olvasni, mert sokan figyelnek rá. Emiatt nincs igényem arra, hogy Rowling lezárja a történetet, ez inkább zavaró (főleg egy ilyen epilógussal), így nem őt hibáztatom, hogy nem tetszik a műve – bár ettől függetlenül lehet, hogy tényleg rossz a könyv, én már nem vagyok képes reálisan megítélni.

És a filmek közül melyik tetszett a legjobban, és melyik a legkevésbé? Mit szólsz hozzá, hogy a hetedik rész két részletben kerül a mozikba?
Igazából utoljára a harmadik filmet láttam, nem is tetszett. Nem szeretem a filmeket, nekem eddig is elég volt, hogy mindent szépen elképzeltem magamban olvasás közben. Az jó ötlet, hogy kettévágják a hetedik részt, mivel már a jóval rövidebb harmadik részt is erőteljesen megcsonkították a filmben, így talán minden jobban belefér – bár tudom, hogy aligha ezért készítik el két részletben; ha már úgyis itt a sorozat vége, a készítők utoljára még szeretnének egy kis extra hasznot lehúzni róla.

Az oldaladon az írtad, hogy egy időre befejezed az írást, vagy talán örökre, ennek már több mint fél éve. Most mi a helyzet veled? Még mindig így gondolod? :)
Igazából csak lusta vagyok frissíteni az oldalamat. :D Már nincs szükségem rá, hisz akkor hoztam létre, amikor nem működött a Merengő, a Lumos pedig még nem született meg és kellett egy hely, ahol frissíthetek, de már célját veszítette. Lehet, hogy majd letörlöm.
Azóta különben legalább két novellám felkerült már a Lumosra, és jelenleg is írok ezt-azt, igaz, csak magamnak (na meg avalonnak és Dracynak). Nem tudom, mikor rakok fel új történetet, mert jelenleg teljesen motiválatlan vagyok ilyen téren. Talán egyszer elkészül az új PP/HG kisregényem, már csak másfél fejezet vár megírásra, de ez sem olyan történet lesz, amit a páros rajongóinak írok, szóval szerintem nem baj, ha fel sem kerül, így legalább nem kell mindig a hátam mögé néznem, hogy nem támad-e éppen egy Piton-fanatikus. :D
Írok még egy Neville/Piton történetet is, de amilyen lassan haladok, nyugdíjas leszek, mire elkészül.
Húha, előkészületben van egy új PP/HG kisregény, erre a hírre, azt hiszem, most sokan felkapják a fejüket. Erről többet szeretnénk tudni, ha lehetséges! :)
Régen, egy időben kerestem azokat a történeteket (angolul), amiben egy törvény miatt Pitonnak és Hermionénak össze kell házasodnia, de egyetlen egy olyat sem találtam, ami úgy igazán tetszett volna. A legtöbben a két főszereplő általában már a nászéjszakán rájött, hogy voltaképpen odavannak egymásért, és a többi rész már csak szenvedés volt – legalábbis számomra, mint olvasó, mindenképpen, így már akkor elhatároztam, hogy egyszer megírom a saját verziómat. Szóval ez egy sablon alapötlet, remélhetőleg eléggé lilliás megvalósításban. Ahhoz képest, hogy milyen régóta írom, nem lesz túl hosszú, talán hat fejezet meg egy epilógus.
Azt tervezem, hogy ha felteszem, egy oldalas „ki ne olvassa el” figyelmeztetést írok az első fejezet elé. :D Akinek a Kitaszítva vége sok volt, annak ez a történet sokk lesz, azt hiszem. Valamiért az utóbbi időben egyre meredekebb történeteket írok, ennek ráadásul a stílusa sem lesz egységes – humorosan, szinte paródiának indul, de egyre komorabb lesz. Szándékaim szerint olyan mélységben ábrázolom Pitonék kapcsolatát, amire eddig még nem voltam képes, lehetőleg OC karakterekkel. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. :)
Kíváncsian várjuk :)

És végezetül: gondolkoztál esetleg saját könyv írásán, vannak ilyen terveid?
Persze, kinek nem jut eszébe az ötlet, hogy milyen jó volna egy saját világ, egy saját történet? Én is szeretnék írni, de szinte biztos, hogy nem fogok. Talán évek múlva, amikor újra olyan lelkesen tudok írni, mint egy-két éve, nem tudom. De szerintem nem lehet úgy neki állni egy történetnek, hogy „ezt mindenképpen ki akarom majd adatni”. Megírom, ha van ötletem, és ha úgy érzem, hogy ezt másokkal is szeretném megosztani, mert van annyira jó, akkor teszek az ügy érdekében. De nem hinném, hogy vagyok annyira tehetséges, hogy érdemes legyen kiadni egy regényem, talán a humorom és az ötleteim egyediek, de írni más is ugyanúgy képes, mint én.

Lillia, nagyon szépen köszönöm az interjút! Örülök, hogy megismerhettelek.
Én köszönöm a lehetőséget és az érdeklődést. További sok sikert a honlaphoz, és sok-sok érdekes riportot. :)


Ugyan Lilliával az interjút e-mail-en készítettem, mégis úgy gondolom, hogy egy jól sikerült „beszélgetés” lett belőle, és jó hosszú. :) Remélem nektek is tetszett.