Avalon

A javaslatok között nem egyszer merült fel avalon neve, így megragadtam az alkalmat, és megkerestem őt. Szinte azonnal válaszolt, és nem sokkal később az interjúra is sor került. Olvassátok szeretettel:


Kérlek mondj magadról pár szót.
Juditnak hívnak, hónap végén már 23 éves leszek. Most épp Németországban élek a párommal és két pokolian rossz macskával.  Fogalmam sincs, hogy mi lehetne még érdekes rólam.  Építőmérnöknek tanulok, a szakdolgozatomat írom.

Mikor csöppentél a fanfiction-ök világába, és hogyan?
Vicces, akkor is éppen itt voltam egy fél évet. Mivel itt nagyon kevés tárgyam volt, így még több időm volt olvasni, mint egyébként. Egyik tankörtársam (fiú egyébként :) ) megszánt, és megmutatta a Mellesleg honlapján P. Lion írását. Ha jól emlékszem, ő meg volt győződve róla, hogy ez a HP következő részének kalózfordítása. Szóval ezt elolvastam, az egyik kritikában láttam a Merengő címét, és elkezdtem ott olvasni. Abszolút nem voltam képben, hogy ez egy külön világ, egyszerűen csak élveztem, hogy Németországban magyarul és ingyen olvashatok. Ez két éve volt.
Ezek szerint P. Lion írása volt az első fic amit olvastál? Hogy emlékszel vissza rá?
Igen, az volt az első. Pont olyan hatással volt rám, mint egy jó könyv. Nagyjából egyszerre végigolvastam, ami kész volt belőle (úgy emlékszem, nem volt befejezett). Aztán elkezdtem nyomozni, hogy ez tényleg kalózfordítás-e.
És mi lett a vége? Sikerült kideríteni az igazságot? :)
Igen, a Merengőn elég hamar rájöttem, hogy nem az. Különösebben nem zavart, mert tetszett, és így várhattam tovább az "igazit".

A két év alatt bizonyára nagyon sok fic-et olvastál, melyek lettek a kedvencek? Illetve kitől olvasol szívesen fic-et?
Na, ettől a kérdéstől féltem.
Miért?
Mert tényleg rengeteg írást olvastam, és ahogy egyre szélesebb volt a skála (pl. egy idő után slash is), egyre bővült a kedvencek listája, módosult az ízlésem is, és változott az is, hogy mit olvasok szívesen. Nem hiszem, hogy képes lennék minden írást felsorolni, ami tetszett, de megpróbálhatok néhányat, a teljesség igénye nélkül kiemelni.
Rendben, azért egy párat, ha megemlítenél. Mondjuk, amiket újra és újra elolvasol? Ha van ilyen.
Ilyen az első nagy kedvencem, Lillia_hun. Az ő írásait többször olvastam, és valószínűleg fogom is még néhányszor. Aztán Susan Kreber néhány írása, Chaos, Elvie. Ők amolyan folyamatos kedvencek. Szeretem mostanában Yasmine és Tündibogyó írásait is. 
Kedvenc művek: Lillia_hun: Kitérő a múltba, Csábítás, és egy még nem befejezett, aminek nagyon várom a végét. Susan Krebertől egyértelműen a Vitriol. Elvie-től a Sosem volt ragyogás. Aztán van néhány egyéb "örök" kedvenc, amit a két év alatt gyűjtöttem össze: Avada: Coupables, Niagara: Broken Flowers, Tipca: Farkasszelidítés stb.
Tényleg sok van, most csak kiemeltem néhányat, biztosan kihagytam olyat, amit még nagyon szeretek. Nagyon sok német nyelvű írást olvastam, de mivel azokról nem tudok kivel beszélgetni, hajlamos vagyok elfelejteni a címet, írót.
Azt hiszem a lényeg így is benne van. ;)

Jut időd a "rendes" könyvekre is? Ha igen kitől, és mi a kedvenc?
Az az igazság, hogy kb. 14 éves koromra kiolvastam a teljes otthoni könyvtárat (ami nem kicsi), és folyamatosan könyörögtem a családnak, hogy vegyenek könyvet. Mindig azt mondták, drágább az olvasás hobbim, mint a ruháztatásom. Így manapság kerülöm a könyvesboltokat, elég csóró egyetemista vagyok.  Azért kedvenceim vannak, de ezek még régről: Szabó Magda: Für Elise, Boris Vian: Tajtékos napok, Frank Herbert: Dűne, Asimov összes és még sok más, de talán ezek a legfontosabbak.
Gondolom azért a HP könyvek is ott vannak a kedvencek között, nem? Melyik könyv tetszett a legjobban, és melyik a legkevésbé?
Hát, őszintén szólva nem. Hálás vagyok JKR-nek, amiért megírta, mert így bekerültem ebbe a világba, megismertem egy közösséget, értékes embereket, de ennyi. A világ maga, az a kedvencek között van, de a könyvek nem. Szerintem nem használta ki az író a lehetőségeket, amiket a fantáziája teremtette világ kínált. A hetes könyvet már meg se vettem, a hatos is csak németül van meg, mert a párom megvette nekem.
Legjobban a harmadik kötet tetszett, mert ott végre viszonylag árnyalt jellemekkel találkozhattam. A sok esemény mellett elfért némi karakterformálás is. Illetve ott elég sokat megtudtunk a szereplők hátteréről. A hetes tetszett a legkevésbé, szerintem olyan, mint egy rossz ff.
Nagyon érdekes amit írtál, nem igazán találkoztam még ilyen véleménnyel, de értem, és megértem amit írsz. Minden esetre elég elgondolkoztató! Ezek után hogy viszonyulsz a filmekhez?
Igen, tudom, hogy elég egyedi a véleményem, de ez szinte mindig így van, mást várok a könyvektől, mint az emberek általában. Filmek: nagyon zavar, hogy rengeteg fontos részt kihagynak a könyvből, ezen mindig felbosszantom magam, amikor látom őket, de azért szeretem is az összeset. Ha az ember olvasta a könyveket, és túljut az első bosszúságon a véres csonkítás miatt, akkor olyan, mint egy szép képeskönyv. Múlt hónapban megvettem anyának mind az ötöt szülinapjára, szóval hamarosan maratoni filmnézést fogok tartani.
:D

Hagyjuk a könyveket és a filmeket :)
Oké :)
Mikor kezdtél el fic-eket írni, és melyik volt az első műved?
Ajha, mikor? Azt hiszem 2006 . április-májusa körül, de nem emlékszem pontosan. Az első a Lélektánc volt. (legalábbis nagyon remélem)
Egyébként továbbírást írtam már tizenkét évesen is egy pályázatra, az is ff? Jane Eyre: A l. árva (inkább nem próbálom meg leírni, tuti elrontanám).
És az első fordításod, melyik mű volt?
A Levelek Satia/Mariontól.
A Levelek nagyon sok olvasó kedvence, sokan hálásak a fordításért, köztük én is :)
Akkor javaslom, hogy olvasd el újra, mert az egyik szemfüles olvasóm észrevette, hogy egy levél a végén lemaradt... Vagyis az eredetiben a Merengőn még benne volt, mert megtaláltam lefordítva, de valahogy a Merengő eltűnésekor az is eltűnt, és csak néhány hónapja raktam fel. Ciki. :)
Már megtörtént, :) Nekem is az egyik kedvencem, és ezért elég sokszor szoktam újra olvasni, így már megtaláltam a hiányzó részt :)
Oké :)

Melyiket szereted jobban (ha lehet ezt így kérdezni) az írást, vagy a fordítást?
Hát, ez változó. Amikor íráskényszerem van, de nincs ötletem, akkor fordítani szeretek. Az olyan kényelmes, csak bele kell élnem magam az írás hangulatába. Ha viszont van ötletem, akkor egyértelműen írni szeretek, szerintem minden ff író ismeri azt az érzést, amikor szinte viszket a tenyere, hogy írjon :)
És melyik a kedvenced a saját írásaid közül, ill. a fordításaid közül, melyek azok, amik közel állnak hozzád?
Kifejezetten kedvencem nincs, mert mindegyiken érzem, hogy lenne mit javítani. Írások közül talán a Tangó az, ami nagyon közel áll hozzám, de azt szinte nem is én írtam, íratta magát. Fordítások közül: neki sem állok fordítani, ha valami nem tetszik, mert azért elég nagy munka. Legtöbbet a Levelekkel szenvedtem, az még nagyon nehezen ment, de azért mégis az a kedvencem.
Már ha lehet ezt így mondani.

Amikor írsz mennyire meghatározó az adott hangulatod a történet szempontjából?
Ez megint változó. Ha ötlet nélkül ülök le írni, akkor nagyon. Viszont ez elég ritka, hogy micimackósan vakarjam a fejem, és bámuljam a monitort. Így általában, ha írok, akkor már egy kitalált történetet írok, néhány sor után "benne vagyok" a történetben, és a hangulatom is idomul hozzá.
Micimackósan ez aranyos :D
:D

És a kritikák száma és milyensége milyen hatással van rád?
Eleinte nagyon sokat számított a számuk, amikor a Lélektáncot írtam, minden fejezet után órákig képes voltam ellenőrizni, hogy írt-e még valaki. Minden egyes "jóó, folytasd" kritikáért is nagyon hálás voltam, körbe tudtam volna ugrálni a szobát. Aztán egy idő után, úgy valahány századiknál már elkopott a dolog fénye, és eljutottam odáig, hogy azért jobban örülök egy tartalmas kritikának, mint sok folytasdnak. Ez nem azt jelenti, hogy azoknak nem örülök, mert az is visszajelzés, hogy valaki elolvasta, látta, tetszett. Csak az ennyi, és nem több. Viszont ha valaki hosszan ír, leírja, hogy milyen hatással volt rá az írás, hogy mit váltott ki belőle, az valami hihetetlen érzés. Mert akkor érzem azt, hogy "teremtettem" valamit, ami mások számára is létezik. Ezen kívül az én egyéni hülyeségeim közé tartozik - nem vagyok mazochista -, hogy nagyon tudok örülni  negatív kritikának. Na persze nem annak, hogy pocsék, soha többet ne üss le egy betűt se..., hanem annak, ha valaki kiemeli a hibákat, felhívja a figyelmemet, hogy mit lehetne másként. Mert attól lehet fejlődni, abból lehet tanulni, és szerintem ez nagyon fontos. Csak sajnos ilyen kritikát nagyon ritkán kapok. Az persze igaz, hogy ha sok a kritikám, az kedvet ad az íráshoz. Amikor több fejezetes az írás, akkor jellemző rám is, hogy ha kapok hasznos, érdekes, tartalmas kritikát, kedvem támad úgy is írni, hogy eredetileg nem akartam. Azért manapság már mégis a minőség a fontosabb, nem a mennyiség. (Ami nem jelenti azt, hogy nem ülök a gép előtt, és ellenőrizgetem az első fél órában, hogy hányan írtak..., de már legalább nem órákig, vagy napokig ellenőrizgetem )
:D

Az olvasóknak leginkább a Tabu, Lélektánc c. művek jutnak eszükbe, ha a neved hallják, én mégis két másik műről szeretnélek kérdezni.
Hála az égnek. :)
Ez egyik, ami engem nagyon megfogott a Festmény c. műved. Hogyan született meg a mű? Hogy jutott eszedbe, hogy Narcissa Malfoy szemszögéből írj egy novellát? És főként mi van az üvegben, mi az a zöld bájital? :)
A zöld bájital természetesen méreg, erre van is utalás az írásban, ahogy a kritikákat olvastam, erre a többség rá is érzett.
Igen én is erre gondoltam, csak meg akartam bizonyosodni róla :)
Hogyan született meg? Látod, ez egy jó kérdés. Megfogott az a jelenet, ahol Narcissa könyörög Pitonnak, és megkötik az Esküt. Olyan érzésem támadt, hogy emögött sokkal több van, mint egy egyszerű édesanyai félelem, hisztéria. Végül is, egy Piton típusú ember szerintem nem áldozza fel az életét csak úgy, egy ostoba kis ripacs kölyökért. Még akkor sem, ha az anyja szépen kéri. Ezen a vonalon gondolkodtam, és ebből született az ötlet, hogy akkor valami más, valami több van a háttérben, nekik lehet valami közös múltjuk. Narcissáról nagyon keveset tudunk meg a könyvekben, először ebben a jelenetben válik emberivé, és nekem nem tűnt egy boldog feleségnek.
A megoldás, a méreggel pedig azért került bele, mert szerintem az aranyvérű mágus világ tele van szabályokkal, amikre már születéstől nevelik a gyerekeket. Én valahogy úgy képzeltem el Narcissát, mint akinek ezek a dolgok teljesen beleivódtak a vérébe, így normális emberi kiutat, menekülést nem talált volna. Ezért lett ez a "beteg" befejezés.
Értem, és megmondom őszintén, hogy ezzel a magyarázattal még mélyebbek lettek az érzéseim, ami a művet illeti. Így még jobban hatással van rám. Szerintem egy fantasztikus novella lett :)
Köszönöm.
Elég sokat gondolkodtam rajta, mire összeállt a kép így, és kialakultak a jellemek.

A másik műved, ami nem HP-s, de szintén egy nagyon jó alkotás az Emlékszel még? Erről ha mesélnél egy kicsit bővebben?
Ha egy kicsit pontosítod a kérdést? Miről meséljek ezzel kapcsolatban?
Én főként arra lennék kíváncsi, hogy mivel ez nem HP-s, honnan jött a történet, esetleg saját érzelmek / saját tapasztalat? Te vagy benne valamilyen szinten?
Az a történet egy az egyben én vagyok. Persze, a beleírt kor nem, de az érzelmek igen. Volt egyszer egy herceg meg egy hercegkisasszony...  na jó, komolyan. Szóval volt egy nagyon jó barátom, akivel valamit valahol nagyon elrontottunk. Nagyon megszenvedtem azt az időszakot, és amennyire tudom, ő is. De azt mondják, ami nem öl meg, az erősít, és én is sokat tanultam magamról abban az időszakban.
Csak azért akartam megkérdezni, és kitérni erre a műre, mert az olvasásakor teljesen ez jön le. Annyira mély érzelmek vannak benne, hogy szinte biztos voltam benne, hogy te vagy benne (mármint érzelmileg), különben nem lehetett volna ennyire magával ragadóan, érzelmesen megírni.
Igen, ezt már mások is mondták, féltem is eleinte feltölteni bárhova, de aztán eljutottam odáig, hogy már nem számít, hogy ki olvassa, ez is egy lezárt korszak. Egyébként volt, aki már észrevette, hogy szinte az összes szomorú romantikus írásom hasonló hangulatú...
:)

Van egy-két "morbid" (ahogy te nevezed) írásod. :) Ezek hogy születtek / születnek?
Alapvetően is elég morbid, cinikus vagyok, az élethez való hozzáállásom is ilyen. Amikor valami már nagyon bosszant, idegesít, irritál, vagy egyszerűen mindentől elmegy a kedvem, akkor szokott előjönni a morbid humorom. Erre jó példa a Roxfort története, akkor túl sok Lily-James sztorit olvastam. (Azt hiszem, vizsgaidőszak környéke volt, és tanulni kellett volna, hát kínomban már bármit elolvastam, amit találtam). Egyébként te hogy neveznéd, ha nem morbidnak?
Szóval, ha valamiből már túl sok, akkor igyekszem a helyzetben megtalálni a humort, mert a nevetés átlendít minden mélyponton.
Én is így nevezném, de inkább oda írtam az utalást, hogy ezt a szót te használtad először a művekre. Nekem legelőször az "elborult elme" jutott eszembe, mikor ezeket olvastam, de a szó lehető legjobb értelmében, hisz én mindegyiken nagyon jót derültem! :D
Igen, az sem rossz, csak hosszú. :)
:)

Annyi féle párosítást lehet olvasni a ff-k között, hogy felsorolni is hosszú lenne. Mi a kedvenc ff párosításod, és melyik az amivel nem olvasnál történetet?
Ajaj. Megint egy nehéz kérdés. Alapvetően nem párosítás szerint válogatok, ha egy írás jó, párostól függetlenül elolvasom, sőt, egy-egy igazán jó írás meg tud velem egy eddig nem kedvelt párost, vagy karaktert szerettetni. Azért persze van, amiket jobban kedvelek, pl. Piton-Lily, Piton-Hermione (ezt mondjuk kezdem unni), Piton-saját szereplő, ebből igazán jókat is olvastam. Nem igazán kedvelem a Hermione-Draco párost, valószínűleg, mert Dracót sem kedvelem. Nem olvasok Lily-Jamest, eltekintve az adminkodástól, és attól, ha néha elkap valami furcsa olvasáskényszer, és nem találok mást.  Illetve nagyon szigorúan nem olvasok incest, nem tudom, jól írtam-e. Szóval, ahol családtag-családtaggal. Ebből semmilyen párosítás nem oké.
Még nagyon szeretem a Luna-valaki párost, de ez ritka.

Egyébként ki a kedvenc HP karaktered? Kit/kiket kedvelsz a legjobban?
Kedvenc karakterem Luna, mert ő annyira egyedi, szabad. Úgy él, ahogy neki tetszik, nem alkalmazkodik, nem hagyja magát befolyásolni. Jó lehet így élni. Megértem Hermione karakterét, mert én is maximalista vagyok, ha tanulásról, munkáról van szó, és nem tudok mit kezdeni a lustasággal. Piton jellemét érdekesnek tartom, de lassan nem tudom eldönteni, hogy kedvelem-e. Az eredeti, könyvbeli túl egyoldalú. A ff-ekben meg van nyálas Piton, még nyálasabb Piton, béna Piton, nyámnyila Piton, menő Piton... valahol a sok fic között elvesztettem a jellemét, és most is keresem, hogy milyen az, ami nekem megfelel.
Még nagyon kedvelem Hagridot, mert ő tipikusan az, akit csak szeretni lehet.
Most estem le a székről, úgy röhögök. :D Ez annyira, de annyira igaz. Te tényleg kimondod, amit gondolsz, ami a szíveden az a szádon!
Hát, én ki... volt már bajom belőle nem egyszer.
:D

Szóval Luna, őt én is nagyon szeretem. Ezek szerint a házak közül a Hollóhát?
Azt hiszem talán Hollóhát tényleg, mert ha munkáról vagy tanulásról van szó, maximalista vagyok, és sokra tartom a tudást, olvasottságot. Viszont bosszúálló vagyok, forrófejű, és makacs... ezek talán inkább a Mardekárba sorolható tulajdonságok. A Mardekárból mégis kizárna az, hogy nagyon utálom, ha valaki a gyengébbet (mindegy hogy fizikailag, lelkileg) bántja, és nem is szoktam szó nélkül hagyni.
Mivel sem bátor, sem túl jó szándékú nem vagyok (bár a párom meg van győződve ennek az ellenkezőjéről, de majd rájön, hogy tévedett :) ), így a Hugrabug és a Griffendél kizárva.
Nem tudom, a Hollóhátba belefér az, aki kitűnő bizonyítványt visz haza, de a magatartásjegyét lerontják?
Ez egy jó kérdés, ezt talán a süveg tudná megmondani! :)
:D
Akkor addig is, míg találunk egyet, egyezzünk meg a Hollóhátban.

És melyik tantárgyat szeretnéd, illetve melyikben teljesítenél gyengébben?
Leggyengébben valószínűleg gyógynövénytanból, mindig is utáltam a bioszt, és mindent, ami azzal kapcsolatos. A többivel valószínűleg egységesen nem lenne gond, mivel, ahogy már írtam, tanulós típus vagyok, szerintem bármit meg lehet tanulni. Kedvencem talán a számmisztika lenne, az gondolom valamennyire matek.
Ha lenne varázslóföldrajz, abból is biztos, hogy gondjaim lennének.
Büntetőmunka vagy prefektusi jelvény?
Mindkettő? :)
Elmesélem milyen voltam gimiben, aztán eldöntheted. Mindenből ötös voltam, kivéve magatartás. A szüleimet rendszeresen behívták, mert lazán visszaszóltam a tanárnak, és ha nem tiszteltem, akkor újságot olvastam órán, vagy zenét hallgattam. Amelyik tanárt viszont szerettem, mert lehetett tisztelni, mint embert, és a tudása is magas szintű volt, annál kisangyal voltam, minden szavát ittam.
Az osztályozó értekezetlen összevesztek a tanárok a magatartásjegyemen. Néhányan azt állították, hogy kezelhetetlen vagyok, és egyébként is mindig valami rosszban sántikálok, a másik csoport szerint pedig nagyon érdeklődő, meg nyitott, meg stb... Szerinted melyik?
Mehet prefektus büntetőmunkára? Ha nem szerintem te lennél az első! :)
Igen, ez látod elég valószínű. Anno első héten három tanárnak szóltam vissza... Hm, kérdezzük meg a süveget! :D
:D

És végezetül, mik a terveid a jövőre nézve az írással kapcsolatban? Akár ff, akár saját mű.
Mostanában csak a szakdogámat írom... Ff: ez megint egy nehéz kérdés. Egy kicsit olyan érzésem van, mintha "kinőttem volna" az ff világot. Ezt most nem úgy kell érteni, hogy én ennél többet tudok, vagy ilyesmi, mert ezt nem gondolnám. Egyszerűen arról van szó, hogy úgy érzem, hogy az olvasók többségének meg van a konkrét igénye, hogy miről akar olvasni, milyen formában: humoros, könnyed, romantikus történet, esetleg egy szomorú novella, de nem több. Az ff egyértelműen szórakoztató irodalom. Valószínűleg fogok még írni, mert kényelmes egy kitalált világban dolgozni. Viszont folyamatosan hiányérzetem van, mert úgy érzem, hogy én valami mást, máshogy szeretnék mutatni, másról szeretnék írni, más jellegű írásokat. Így lehet, hogy később megpróbálok egy saját írást, de nincs rá garancia, hogy lesz is belőle valami. És ezzel abszolút nem azt mondom, hogy az ff világban nincsenek nagyon komoly, nagyon jó írások, csak ahhoz én kevés vagyok, hogy egy más által megteremtett világban mutassak többet.
Én minden esetre reménykedem, hogy lesz belőle valami. Úgy gondolom, hogy egy fantasztikus érzelemvilágú, nyitott gondolkodású lány vagy, aki ha egyszer kiírná magából, ami benne van, az egy nagyon jó kis könyv lenne! :)
Oh. *elpirult* Vagy esetleg egy követhetetlen ötlethalmaz, amit néhány oldal után félredobnának! :)
Aki nem találná meg az ösvényt a sorok között, az inkább tényleg ne olvassa el :)
:)
Ennyi lett volna. Avalon, köszönöm szépen az interjút, nekem fantasztikus élmény volt. nagyon örülök, hogy megismerhettelek.
Nekem is nagyon érdekes volt, köszönöm, hogy megkerestél, és ennyi időt rámáldoztál. Türelmes vagy! :)
Inkább kíváncsi :)
:D


Nem tudom, hogy átjön/átjött olvasás közben ennek a különleges lánynak a személyisége, remélem, hogy igen. Nekem nagyszerű élmény volt vele az interjú, és őszintén örülök, hogy avalont megismerhettem.

mumci

(2008.05.09.)