Következő interjúalanyom Angel8, olyan fantasztikus művek szerzője, mint a Nefelejcs és Holló, vagy a Perselus Piton és a karma bilincse, illetve ennek folytatása a Perselus Piton és a háromszoros áldás. Az interjúban ezt állítja magáról: „Én inkább a megbotránkoztató írók közé sorolom magam”, hogy miért és milyen körülmények között, azt most itt elolvashatjátok :)


Először is kérlek, mutatkozz be azoknak, akik még nem ismernek.
Anitának hívnak, 23 éves leszek ősszel. Győr mellett lakom, az Apáczaira járok főiskolára. Ha nagy leszek, andragógus (felnőttképző) leszek – alig várom. Egy év van hátra a záróvizsgámig, már írom a szakdolgozatomat. (A XIII. századi eretnekmozgalmakról szól – akinek eddig meséltem róla, szinte azonnal elaludt, ezért ezt most nem folytatom…) XD
:)

Honnan jött a nick neved?
Még a középsuliban ragadt rám az „angel”, mert egy igazi angyal voltam, a magam ördögi módján. Eredetileg angel008 volt, de aztán lerövidítettem – lusta voltam bepötyögni a nullákat. James Bondra akartam hajazni, de aztán ez elmúlt. XD

Hogyan ismerted meg a ff világot?
JKR világával a maximalizmusom miatt találkoztam, hogy a ficekről már ne is beszéljek. Amikor tanító szakos voltam (magyar művelődési területes), akkor kötelező irodalom volt a Harry Potter-sorozat, sőt, Tolkien és Lewis is. Én pedig, mint egy vérbeli tanító néni, képben akartam lenni, hogy mit olvasnak ma a gyerekek. Mindent elolvastam, és beleszerettem ebbe a mesevilágba. (Azelőtt inkább a vámpíros-vérfarkasos-zombis világok érdekeltek. Mondjuk, most is, de ez más tészta. (Elnézést kérek, hogy csapongok. Rossz szokás.) XD Szóval a JKR könyvek után elkezdtem írni egy Pitonos sztorit, (a Karma bilincsét), aztán meguntam, és fél évre betettem az asztalom fiókjába. Később elővettem, és folytattam. Rátaláltam az akkor még gportalos IEPP-re, és rá kellett jönnöm, nem vagyok egyedül. XD Százával szaladgálnak odakint a kezelni való, fic-függő emberkék, és egyszerűen vonzottak. Ez kb. másfél éve történt. Nagy szerencsém volt, amiért kicsit több mint egy éve egymásra találtunk Annával, és hogy én már a fic-őrületem elejétől tudok igazi arcokat és barátokat kötni a nicknevekhez.

Melyik volt az első ff mű amit olvastál? Milyen hatással volt rád, hogyan emlékszel vissza rá?
Azt inkább hagyjuk, hogy mit olvastam először. Egy velejéig romantikus történet volt, és meredten bámultam a képernyőt: „ÉN EZT NEM AKAROM ELHINNI! PITON NEM IS ILYEN!!! MAJD ÉN ÍROK EGY JOBBAT!” XD
Az első olyan fic, ami tetszett, és nem döbbenten olvastam, az Avalon: Levelek c. fordítása, aztán a Lélektánc c. műve volt. Mellette Lillia_hun: Piton álomnő főzetét imádtam még. Aztán történt valami, és Susan Kreber átvette a hatalmat. Nem volt menekvésem. XD

Melyek lettek az óta a kedvenc írások? Kiktől olvasol szívesen?
Susan Kreber, Avednay Philips, Bosie és Synestra, vagy Brigichan azok, akik mindig fel tudnak dobni egy-egy jó történettel. Magamtól általában durvább, gonoszabb, perverzebb sztorikat olvasok (a romantikus énemet megtartom a verseknek).

Mikor kezdtél el ff írni? Melyik volt az első műved?
Mikor is? Jó kérdés. Talán két éve, vagy kettő és fél. Az első a Perselus Piton és a karma bilincse volt, ami egy kész agyrém a mai meglátásom szerint. XD
Miért? Mit értesz ez alatt?
Semmi különöset, csak az még nem SSHG, hanem valami crossover, vagy miféle ficnek lehetne leginkább besorolni ma már. (De azért szeretem ám.) xD

Melyik művedet szereted a legjobban, és melyik az, amit nem igazán kedvelsz?
Igazság szerint ez nálam nem éppen szeretem-nem szeretem játék. Kényszeresen írok, mert beleőrülnék, ha nem tehetném.  Akkor írok ficet, amikor nincs erőm komoly dolgokon gondolkodni, de közlési ingerenciám van. XD Legjobban azt a művemet szeretem, amit általában a ficesek nem olvasnak, mert nem fic. (Vérháború) A legeslegbüszkébb viszont a verseimre vagyok, amik megint csak nem fic kategóriájúak. XD De hát ez van. XD

Hogyan készül el egy-egy írásod? Vázlatot írsz, vagy „csak” leülsz a gép elé, és már írod is? Itt főleg a folytatásos művekre gondolok.
Ha hosszabb a sztori, akkor vázlatot írok, amit aztán vagy tízszer megváltoztatok, és továbbgondolok. Ha csak novella, vagy egyperces, akkor azt írom, ami a fejemben kavarog. Talán ez baj is… XD

Nagyon sok fajta műved született már, romantikus komor, dráma, erőszak, kaland, slash, és még humor is. Hogy-hogy ilyen színes a paletta? Az adott hangulatod befolyásolja, hogy éppen milyen művet írsz?
Igen, engem mindig befolyásol a hangulatom, noha az esetek 99 %-ában vidám, s bomlott agyú vagyok, amikor úgy érzem, enyém a világ, és bármit megtehetek. XD És általában meg is teszem azt a „bármit”, khm… XD
Azért írok különböző stílusokban, mert minden nap máshogyan látom a világot. Néhányan azt mondják erre, hogy szétszórtság, vagy szélkakas-szindróma, de én inkább örülök, hogy nem vagyok a hétköznapok rabja.

A kritikák mennyire meghatározóak számodra?
Úgy az első fél évben fontosak voltak, aztán valahogyan elkoptak bizonyos szavak. Persze, nagyon örülök, ha valaki kritikát ír, elég egy-két szó is, elvégre ez is visszajelzés. Inkább a hosszú, boncolgató, hibakereső, ötletjavasoló kritikának örülök. Azt szeretem, amiből tanulhatok. A negatív hozzászólás, vagy inkább beszólás egyáltalán nem ijeszt meg. Volt, hogy kaptam olyan levelet is, melyben kifejtették, hogy nagyon szar, és beteges író vagyok. Nyugtáztam a dolgot. (Végül is, igaza lehet az illetőnek.) XD (Szabad itt káromkodni? „Sípoljatok ki” nyugodtan.) XD
:)

A Lumos-on és/vagy a merin nincsenek fent a történeteid, csak az IEPP-n, és természetesen a saját oldaladon, Miért?
Két okból: nem akarok kockáztatni, és lusta vagyok. Az elsőt kifejtem bővebben. XD Én inkább a megbotránkoztató írók közé sorolom magam, ha szabad így skatulyázni. Van néhány korhatáros írásom (néhány – hehe), és azokat úgy sem engednék fel, akkor meg minek gyötörjem magam és az adminokat? Romantikus, vicces sztorik meg vannak fent bőven a Lumoson és a Merin is. Én „ízig-vérig” IEPP-es vagyok. XD A saját oldal előnye, hogy abszolút puszi-pajti vagyok az adminjával, imádjuk egymást, ezért oda bármit felrakhatok. XD (enyhe nárcisztikus hajlam felfedezhető a soraimban, ajvé)

A Nefelejcs és Holló c. műved, az olvasott kritikák alapján nagyon nagy siker volt. Hogyan született meg a történet?
Ezt egy rossz viccnek, egy fricskának szántam. Anyukám mániás netes társkereső, és egy ilyen helyzetből jó poénnak tűnt kiindulni. Aztán már nem volt megállás a lejtőn… Valójában nem vagyok büszke rá, hogy egy ilyen romantikus sztori is a kezemhez/a nevemhez tapad, de már nem tudok mit tenni… (Eladom valakinek, megveszitek? Egy üveg agancsos kóláért bárki elviheti…) XD A végét igyekeztem olyanra alakítani, hogy azért nekem is tetsszen, ne csak másoknak. Azt hiszem, sikerült. (Ám mivel a legvégét még az IEPP-re is lusta voltam feltölteni, ezért sokan nem is tudják, hogy létezik.) Ez a lustaság átka.

Úgy tudom, hogy mikor a műben Piton „meghalt”, akkor többen is verbálisan „meg lincseltek” :D Igaz ez?
Ó, ez egy jó játék, egy jó vicc volt. De nemcsak meglincseltek, megégettek máglyán is, halálosan megátkoztak („leavadáztak”)… XD És erre büszke vagyok. 1) mindet túléltem, 2) aktívan kimutatták tetszésüket vagy nem-tetszésüket a barátaim, és az olvasók. XD

A másik hasonlóan nagy kétrészes regényed a Perselus Piton és a karma bilincse, ill. a Perselus Piton és a háromszoros áldás. Ez a mű hogyan született meg?
A Karma bilincse volt az első, és még nem SSHG fic. Ebből akartam a SSHG-t varázsolni. Sikerült. Talán egyszer majd folytatom, mert vannak még elvarratlan szálak. Nem tudom, hogyan tudtam ennyit írni eddig is. Már nem emlékszem, hogyan született. Valószínűleg csak írni akartam valamit éppen. Tervezgettem, aztán ez lett belőle. (Bocsánatot kérek, hogy ez lett belőle.) XD

Milyen érzés volt egy-egy ilyen nagy volumenű mű végére pontot tenni? Nem hiányoztak utána a folytatások?
Nem. Amikor befejezek valamit, akkor általában megkönnyebbülök, hogy letettem valamit az „asztalra”. Amikor valaminek a végén járok, általában már egy új sztori körvonalazódik a fejemben.

Az Amarant sorozatod is igen népszerű. Honnan jött az ötlet? Lesz még a műnek folytatása?
Valaki elmebeteg kitalálta, hogy a mesehősök szexeljenek, nekem pedig bejött a dolog, és variációkat kerestem a témára. XD Nagyon szeretem a kerek számokat, szóval ha lesz is folytatása, akkor egészen tízig fogom írni. Ha össze tudok még gyűjteni újabb öt (még nem elcsépelt) jelenetet, akkor biztos folytatom.

Az olyan történetek, mint a Violentus, vagy A legjobb ajándék, hogyan születnek?
Nagyon szeretem de Sade márki írásait. (Ki gondolta volna, igaz?) XD Szeretek meghökkentő dolgokat írni és olvasni. Szeretem ledöbbenteni az embereket, szeretem őket megpirongatni. XD (Végül is ki a perverz? Aki megírja, vagy aki elolvassa, noha tudja, mi várható?) XD Életcélom, hogy jó PWP-íróvá lehessek. A lélekboncolást, romantikát, plátói szerelmet meghagyom másnak. XD

Az IEPP-n azt írod magadról: „Olyan ijesztő, hogy a fekete gönceiben és fekete sminkjében általában "sántánistának" nézik XD”. Jól tudom, hogy a stílusod miatt az egyik oldaladat meg is szüntették? Milyen érzés volt?
Amikor a gportal szekerén utaztam, akkor is ugyanilyen volt a stílusom. Ennek semmi köze a sátánizmushoz, csak az emberek tele vannak előítéletekkel. Gyakran megnéznek, néha lenéznek, megsajnálnak, lesajnálnak, amiért feketében járok, és láncokat meg akármiket aggatok magamra. :) Nem vagyok sátánista, goth vagyok, noha igazság szerint engem nem érdekel, hogy ki minek tart. Nem hiszek a sátánban, inkább az ősi világtörvényekben. :) A családom, a barátaim szeretnek, elfogadnak ilyennek, amilyen vagyok. Vidám természet, nagyszájú, rossz humorú, enyhén balhés, ámde türelmes és toleráns, javarészt segítőkész ember vagyok.  Az, hogy feketében járok, és feketére festem a szemem és a körmöm, csak egy dolog. Szerencsére általában az idegenek visszamosolyognak az utcán, ha mosolyogva szembe sétálok velük. Eszemben sincs megváltozni, nem vallom mindenáron a komformizmust.
A gportalos oldal törlése talán a lehető legjobbkor történt. Emlékszem, egy nappal a honlapos találkánk előtt esett meg… Akkor borzalmas érzés volt, sírtam. Másfél év munkája, szerkesztése veszett oda, minden előjel nélkül. Szar volt azzal szembesülni, hogy mennyire félreismerhetnek az emberek, illetve mennyire tudnak irigyek lenni. Egy sátánizmusról szóló cikk volt olvasható a vallásokról szóló menüben, amit károsnak találtak a gportalos adminok, és előzetes figyelmeztetés nélkül, egy az egyben törölték a honlapot. Úgy bőgtem, mint egy gyerek, akinek elkóborolt a kutyája – aztán lenyomtam két deci pálinkát, és a telefonon lógtam, mert a barátaim egyre hívtak, hogy mi történt… :) (Örök hála ezért, Lányok, puszi.) Éjszaka már az extrás oldalam dizájnján filóztam, másnap elmentem a honlapos találkámra, és addigra minden rendben volt. Tudtam, hogy újra tudom kezdeni. Anna nélkül nem ment volna, szóval neki is millió puszi és köszönet.
Egyébként azonnal tudtam, hogy valaki irigy és álságos lélek jelentett be az adminoknak, mert millió más gportalos goth oldalon ugyanúgy fent van az a cikk, a mai napig, ami miatt az én lapomat törölték. Amúgy ma már inkább hálás vagyok annak az emberkének, mert így sokkal inkább a magam ura lehetek. Új dolgokat tanultam, sokkal betegebb sztorikat írtam, s írhatok, és nem kell félnem, hogy az adminok az utamba állnának *gonoszul a markába kuncog* XD

Melyik a kedvenc ff párosításod?
Piton és Hermione, Piton és Lucius, Piton és Draco. Piton, szinte akárkivel (csak ne Potterrel). XD
Potterrel miért nem?
Őt általában nem kedvelem. (és még néhány más karaktert sem: Ginnyt, Ront, Jamest, sőt néha Bellát sem…)

Ki a kedvenc HP karaktered?
Perselus Piton – azért ez meglepő fordulat, igaz? XD De nagyon szeretem még Hermionét és Lunát is. És Remust, és Siriust, és Billt, és Charlie-t. És az ikreket. xD

Ha szerepelhetnél a filmben, kit játszanál el legszívesebben?
Most ez furcsa lesz, de nem szeretnék szerepelni a filmekben. Ha mégis muszáj volna, akkor inkább mellékszereplő lennék, aki átsétál a folyosón, vagy akit először kinyírnak. XD Például egy nevenincs sellő, vagy vámpír, vagy boszorkány lennék. Vagy csak egy könyv a könyvtárban. XD Nem álmodom ilyesmikről, nem akarok Harry Potter lenni. XD

És melyik lenne a te házad, melyik illik hozzád a legjobban?
Ha vannak a Mardekárban élesebb eszű lányok is (nemcsak khm… könnyűvérűek), akkor egyértelműen mardekáros lennék. Ha nincsenek, akkor én volnék a legmocskosabb hollóhátas banya. XD

Mik lennének a kedvenc tantárgyaid, ill. amiket kevésbé szeretnél?
Engem érdekelne a mágiatörténet, szeretem a száraz tényeket. Csípném a bűbájtant, a legendás lények gondozását, és természetesen a bájitaltant. (Csak gyakran belecsöpögne a nyálam az üstömbe, ezért elrontanám a főzeteimet, felrobbantanám a fél alagsort, és Piton örökös büntetőmunkára ítélne, mindkettőnk örömére.) XD

Büntetőmunka vagy Prefektusi jelvény? Milyen típus vagy?
Ha eddig nem derült volna ki, akkor elárulom: büntetőmunka. Nem vagyok kifejezetten szabálykövető típus. XD (Én vagyok az, aki másnaposan csak azért megy be a fősuliba, hogy kialudja magát, vagy idegesítse azt a tanárt, akit nem kedvel.) XD Nincs bennem elég alázat. Egyelőre nincs, de majd dolgozom ezen a tulajdonságomon. Ígérem.

A filmek közül melyik tetszett a legjobban, és melyik a legkevésbé? Mit szólsz hozzá, hogy a 7. rész két részletben kerül a mozikba?
A filmek közül? Hát… Igazság szerint az ötödik részt a mai napig nem mertem megnézni, mert félek, hogy csalódom benne. Jobban szeretem elképzelni, és kidolgozni a saját kis agyam szerint a jeleneteket, mint készen kapni egy amerikai cukormázas világot. Várom a hetedik részt, illetve részeket – de hogy mikorra fogom megnézni őket? (kínosan nevetgél) Passz. Ez amolyan vésztartalék-filmsorozat nálam. Ha összedől a világ, és nem akarok gondolkodni, akkor teszem be, és nézem meg. De ilyen nincs túl gyakran, a világ nem annyira billegális errefelé.
(A második és harmadik rész viszonylag jó volt, na.)

És melyik a kedvenc részed a HP könyvek közül? Hogy tetszett a 7. rész?
A harmadik a legaranyosabb, de nagyon szeretem a második részt is. A hetediket csak angolul olvastam, magyarul már nem láttam értelmét. Meg sem vettem. Szerintem Rowling elrontotta, elsiette, vagy nem tudom. Lehet, hogy nagy volt rajta a nyomás, vagy lehet, hogy tényleg ilyenre akarta megírni. Szerintem néhány fices jobban meg tudta volna írni a 7. kötetet, vagy legalább a felét, de ezt nem akarom boncolgatni. Megírta, nyilván elégedett vele. Én nem vagyok az. Az első kötetek jobbak, mert azokon még nem érződik az erőlködés.

És a HP-n kívül, melyek a kedvenc könyveid? Kiktől olvasol szívesen?
Nagyon-nagyon szeretek olvasni, évente százon biztos átrágom magam. Imádom H. P. Lovecraftot, Anne Rice-t (ki gondolta volna), elvagyok Dharren Shannal, és L. K. Hamiltonnal is, ami a vámpír-divatirodalmat illeti. Aztán vannak azok, akik nem annyira divatosak, mert inkább már a szépirodalmat súrolják: E. A. Poe, John Polidori, Guy de Maupassant, Morgenstern, William Blake. Ó, itt átcsúsztam a költők világába. Nagyon szeretem John Keats, Oscar Wilde, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud, Charles Baudelaire, Heinrich Heine műveit. Magyarok közül Ady Endre, Gyóni Géza, Szathmáry György, Kosztolányi Dezső, és Juhász Gyula állnak hozzám közelebb.
Gyakran olvasok vallástörténetet, vallásfilozófiát, filozófiát és esztétikát, de szeretem a régészetről, egyiptológiáról, antropológiáról, szociológiáról, pszichológiáról szóló tanulmányokat, esszéket is. Igazság szerint szinte minden érdekel. Ami könyv, és közel van hozzám, biztosan rám néz és könyörög, hogy lapozzak bele. :)

Mik a terveid a jövőt illetően? Gondolkoztál esetleg saját könyv írásán, vannak ilyen terveid?
Egy év múlva diplomázom, arra tanulgatok leginkább. A nyáron melót kéne keresnem, de ugye kinek kellek a kiborító stílusommal, és a nagy számmal? XD Az első verses kötetem kiadásán éppen most munkálkodom, nyár végére, vagy ősz elejére talán lesz belőle valami. Nem akarom elkiabálni, kicsit babonás vagyok. (KICSIT? EMBER…) XD Kérdezz meg októberben, akkor elmesélem. ;) Ha lehetőségem volna arra, hogy egész életemben kutassak és keresgéljek, elmélkedjek és írjak, biz’ Isten a lelkemet is eladnám az ördögnek. (Pedig a Faust óta tudjuk, hogy ez rossz üzlet.) Kényszeres vagyok, tehát van, hogy napokig csak görcsölök, és írok, és harapok, ha közel jönnek, és nem hagynak a kis világomban. Ha írok, akkor nincs más világ, nincs más létsík, csak ahol a szereplőim marják egymást. Feszült és kibírhatatlan vagyok mindaddig, amíg le nem írhattam mindazt, amit éppen akartam. Ha végeztem, és becsuktam a verses füzetemet, vagy vázlatfüzetemet, vagy lekapcsoltam a laptopot, akkor viszont olyan megkönnyebbülés, és öröm lesz rajtam úrrá, hogy alig bírnak leállítani. Általában ilyenkor csoportos alkoholmámorba kergetjük magunkat és egymást a barátaimmal. XD Elkanyarodtam a témától. Ha rajtam múlna, akkor főállású rémromantikus író s költő lennék. Erre mondják, hogy álmodik a nyomor. XD

És végezetül mit üzennél az olvasóknak?
Három dolgot, aztán nem fecsegek többet.
1) Olvassatok (ficet, könyvet, akármit), mert az léleküdítő tevékenység. 
2) Nevessetek, mert az egészséges. („Amíg én itt élek, ennél a háznál állat lesz…”)
3) Szex-end-drágz-end-rákkendroll! XD Puszi.

A második pontot a mai napra maradéktalanul teljesítettem, a segítségeddel. Angel8 nagyon köszönöm az interjút, én nagyon élveztem.
Én köszönöm, hogy megkérdeztél. Remélem, hogy nem voltam annyira fárasztó, retardált, vagy elmebeteg – vagy ha mégis, akkor némileg hiteles képet tudtál festeni rólam, oder én magamról a válaszok által. (Tudnék normális is lenni, de az gáz volna…) XD Köszönöm a lehetőséget, szép nyarat, és kellemes olvasást. :)


Ha csak feleannyira élveztétek az interjút mint én, akkor már megérte. Általa egy fantasztikus embert ismerhettünk meg egy kicsit közelebbről. Köszönöm, hogy elolvastátok.