Egy csodálatos nap emlékére…
A hajó lassan kisiklik velünk,
Majd vad vágtába kezdünk.
S mikor elérjük a célunkat,
Kivetjük horgonyunkat.
Hallod a víz csobogását?
Érzed lány ringatását?
Hallod halk sóhajaimat?
Érzed lágy simogatásomat?
A vágy újra elönti testünk,
S mi megadjuk, mire vágyik lelkünk.
Ajkaimmal kényeztetlek,
Hogy a kéj remegtesse tested.
Szeretkezésünk édes tüzén át
Nem érezzük az idő múlását.
S ha a nap eléri a horizontot
Lassan felszedjük a horgonyt.
Utunk visszafele csupa izgalom,
Hisz a nap már nincs a láthatáron.
De minden jó, ha jó a vége,
Mi is visszaérünk a kikötőbe.
Nem tudom sírjak-e vagy nevessek,
Isteni volt ez a nap, de oly hamar vége lett.
Ígérd meg nekem drága, ha tudod,
Legközelebb tovább élvezhetem társaságod!
Háborgó lelkem melletted megnyugodott,
S úgy érzem te is, jól érezted magad nagyon.
Ajkaimmal máshogy el nem mondhatom:
Köszönöm neked e csodálatos napot!
(Luna – 2009.09.21.)
|