Úgy gondolom elég, ha három betűt leírok: HDH, és rögtön tudni fogjátok, hogy ki volt a következő interjúalanyom. Olvassátok szeretettel.


Először is arra kérnélek, mondj magadról pár szót, azoknak, akik még nem ismernek.
Hajajj... könnyű rám keresni a Wikin - 34 éves vagyok, férjezett, van egy kisfiam, hebraista és teológus diplomával rendelkezem, jelenleg lelkészként és műfordítóként dolgozom.
De ez nagyon száraz.
Mondjuk inkább: szeretek élni, akkor is szeretek, amikor éppen nagyon szarnak látszik az élet, szeretek jókat enni, barátokkal beszélgetni, sokat sétálni, olvasni, álmodozni. Szeretek a férjemmel lenni, vele nagyon jókat tudunk beszélgetni. Szeretek a fiammal játszani, énekelni, zenélni - már most imádja a hangszereket, a zenét, még a legnagyobb sírás közepén is elhallgat, ha zenélek neki.
Azt hiszem, így már jobb, nem?
:) Ez aranyos volt, mennyi idős most a pici?
Öt hónapos.
Akkor még elég sok idődet lefoglalja, nem?
Nem tudom. Naponta 14-16 órát alszik, amikor leteszem. Ráadásul úgy szoktattam, hogy elég jól és sokat elvan egyedül. Persze, ott vagyok mellette, de tudok közben dolgozni: házimunkát is, fordítani is – írni persze nem, ahhoz ezek a töredék idők nem elegendők.

Mikor és hogyan ismerted meg a fanfiction világot? Kinek vagy minek a segítségével?
No, várjál, utána kell néznem, az indexen ajánlottak egy fanficet még valamikor 2002 körül.
Ez volt ezek szerint az első ff mű, amit olvastál hogy emlékszel vissza rá milyen hatással volt rád?
Nagyon tetszett, de furcsa is volt. Teljesen más, mint Rowling (már nyomon vagyok)
:)
Megvan: Nyarth, a szerző, Egy Slytherin emlékiratai (http://www.geocities.com/lupinroxfort/nyarth.doc itt a link hozzá) és 2003-ban volt. Ez egy Piton-fic volt, kissé misztikus, merengős, szomorkás, de nagyon tetszett, utána rákerestem a folytatására az fanfiction.neten, aztán innentől nem volt megállás, vagy 3 évig, asszem.

Honnan való a nickneved?
A nicknevem egy akkád szó, egy jövő idejű igealak, azt jelenti: "újra romossá fog válni, és" (az "és" a -ma végződés). Azért ez lett, mert női névnek hangzik, és senki más nem használta még semmire. Ha rákeresel a guglin, az összes enahma én vagyok - egy kivétellel, ahol egy akkád szöveg latin betűs átiratában szerepel.

Melyek lettek  idő közben azok a művek megszerettél, a kedvencek?
Aha, erre a kérdésre készültem.
:)
A külföldiek közül GreenGeckót, Tira Nogot, GatewayGirlt, Azazellót és Severitust szerettem nagyon, a magyarok közül nagyon-nagyon szeretem Susik írásainak a hangulatát (ő többnyire novellákat ír), valamint Elanor és Parselmouth Lion alternatív 7. köteteit, bár Elanorra nagyon haragudtam anno a történet vége miatt. Viszont most, hogy újraolvastam a hetest, rájöttem, hogy sok dolog, amit az elmúlt hónapokban a 7. könyv részeinek gondoltam, Elanor vagy PM írásából jött.
Ja, igen, és szeretem még Mizandra és Lillia_hun írásait - utóbbinak állati jó a humora. Van még pár szerző, de ők most nem jutnak az eszembe.

Ha már a kedvenceknél tartunk: a Merin a 2. a Lumoson pedig az első vagy a kedvenc szerzők listáján. Milyen érzés?
Jó! És meglepő. Az az igazság, hogy ma már több hibáját látom a fanficeimnek, mint erényét.
Kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben?
A hibákat?
Igen, hogy miért gondolod így?
Mert így is van. Egy kissé "verébre ágyúval" érzésem van, amikor olvasom őket. Tapasztalatlan íróként ugyanis, ha el akartam érni egy érzést, hangulatot, akkor túl bőven adagoltam a hozzá szükséges leírásokat. Ettől tele van az írás életszerűtlen, eltúlzott helyzetekkel. Ez pedig sokszor az érzelgősség határára viszi az írást, és Harry egy kamaszfiúhoz képest túl lányosan viselkedik. De lehet, hogy nem így van: én így érzem. Ezért szeretem a Senkifiát, abban korrektnek érzem a szereplők viselkedését, a helyzetek kidolgozását. Meg a Bolond sem annyira rossz...

Mikor kezdtél el ff-t írni, és melyik volt az első műved?
Legeslegelőször egy Star Wars ficet kezdtem el írni 2000-ben, de akkor még nem is tudtam, hogy ez fanfic, és sosem fejeztem be. Aztán 2003-ban jött a Boldog napok trilógia, amelynek az első fejezetét március 27-én, az utolsót dec. 17-én tettem fel, tehát kevesebb mint egy év alatt írtam meg a trilógiát angolul. 2004-ben még írtam pár ficet, de azután 2004 májusában elkezdtem a Csodaidőket, és azóta nem írtam mást.

Miért angolul kezdtél el írni?
Hát... Talán azért, mert a magyar weben nemigen voltak még továbbírás-oldalak, meg fanficek sem. Meg azért, mert angolul sok-sok történetet olvastam, és valahogy ez volt kézenfekvő. De elmondom mindenkinek: az írás előtt nem tudtam annyira jól angolul, sőt. Rengeteget tanultam azzal, hogy írtam. Ennek köszönhetem, hogy mostanra jól beszélek/írok angolul. Szóval hajrá!

A HDH trilógiád a legismertebb műved a ff olvasók között, bár szerintem a többit is mindenki ismeri. Úgy gondolom, hogy mindenki szívesen olvasna bármilyen információt  a művel kapcsolatban, amit megosztanál velünk. Pl.: Hogy született a mű? Miért pont Piton és Harry a főszereplők?
Szerintem Nyarth miatt lett Piton - mivel az ő hatására az ilyen ficeket kezdtem el olvasni a ff.neten. Emellett számomra mindig is Harry volt a főszereplő, ezért muszáj volt őt is beletennem. Meg hát akkoriban olvastam egy-két nagyon gyengén megírt "Severitus" továbbírást, és azt gondoltam, hogy itt egy ilyen kitűnő ötlet, mennyi mindent ki lehetne hozni belőle! De aztán inkább csináltam egy csavart a történeten: mindenki (mármint az akkori angol nyelvű olvasók között) azt várta, hogy majd ez is Severitus-fic lesz (ahol Piton Harry apja), de nem az lett. :-) Meg hát azt is akartam, hogy Voldemortot nyírják ki a végén, csak úgy lehet befejezni egy jó fanficet.
Mikor elkezdted írni, már trilógiában gondolkodtál?
Nem emlékszem. Azt tudom, hogy amikor úgy a 10. fejezet körül tartottam, és egyre többen kezdték el olvasni, és bíztattak, akkor már elkezdtem felvázolni a következő részek történetét.

Ezek szerint ösztönzően hatnak rád a kritikák. Befolyásolnak írás közben a vélemények?
Az az igazság, hogy nagyon kevés kimondott „kritikát” kaptam, inkább bátorítást, ösztönzést. Ezek persze segítettek a továbbírásban. Most, hogy könyvet írtam, ezek a vélemények megkésve érkeznek, így javításra sem ösztönöznek, és nem is bátorítanak igazából. Mostanában leginkább a szerkesztőm véleménye befolyásol: ő olyasmi, mint a továbbvilágban az olyan béta, aki nemcsak a helyesírást javítja, hanem a szöveget is, és a történetszövés hibáira is rámutat. Tőle nagyon sokat tanultam.

Az egyik kedves HDH olvasó véleménye a következő volt: "nem tudom mi a titkod, de egyszerűen zseniális a történet". Megragadom az alkalmat, és megkérdezem: Mi a titkod?
Mit tudom én. :-D Talán az, hogy átlagos ízléssel rendelkezem, és mivel olyat írok, amilyen olvasni szeretnék, sikerül eltalálnom az átlag ízlését. ;-) De komolyra fordítva a szót: azt hiszem az, hogy megpróbálom olvasóként írni a történeteket. Amit magam is unok megírni, azt az olvasó sem fogja élvezni. Meg amit magam is unnék olvasni, azt más is unni fogja.

Egy történetet találtam az oldaladon, aminek nincs magyar fordítása, a Frighted with False Fire-t. Nem is lesz lefordítva?
Nem, mert nincs kész, és előreláthatóan soha nem is lesz. Elkezdtem, de közben annyira belegabalyodtam a saját világomba, hogy tökéletesen elvesztettem az érdeklődésemet. A történet vázlata megvan, de a kidolgozásához nincs kedvem.
Óóóó, pedig szerintem sokan lennének kíváncsiak rá. Ez sem ösztönözne arra, hogy befejezd?
Nem, sajnos. Mostanában már más, nem fanfic regényeken jár az agyam, a szabadidőmet pedig leköti a fiam.

Akik ismerik az ff műveidet, tudják, hogy már saját regényed is megjelent. Ha jól tudom, az ff írók közül elsőként és ez idáig egyetlenként. A tetralógiád címe Csodaidők, melynek most jelent meg a második része. Honnan jött az ötlet, hogy született meg a mű?
Hát, erre nagyon hosszú lenne a válasz. Olvastad a könyvet?
Még nem, most kezdtem el az első részt.
Aha, szóval... Fogalmam sincs, honnan jött az ötlet. Talán Vernének a Kétévi vakációjából. Mindig is ez volt a kedvenc típusú történetem: amikor embereknek a semmiből kell felépíteniük valamit. No, itt is ez történt: egy rakás embert elszigeteltem a Földtől. Csakhogy ezek aztán elkezdtek mindenféle izgalmas irányokba változni. Aztán jó 500 évvel később újra kapcsolatba kerültek a Földdel, de akkor már nem igazán tudnak mit kezdeni egymással. Ez volt az eredeti történet.  A Csodaidők pedig jó 1500 évvel ez után az újra-találkozás után játszódik. A mű meg úgy született meg, hogy először megírtam a vázlatot, ezen jó pár hónapig dolgoztam, utána pedig elkezdtem kidolgozni fejezetenként. 2004 májusában kezdtem, és 2006 decemberében fejeztem be.
Ez azt jelenti, hogy már mind a négy rész készen van?
Igen, már egy ideje.
Azt tudod már, hogy mikor fog megjelenni a 3., ill. a 4. rész?
Nem, de remélem, hogy két éven belül megjelenik mind a kettő.

Milyen érzés volt a saját művedet a könyvesboltok polcain viszontlátni?
Nagyon fura! Sokszor bementem, levettem a polcról, és csodálkoztam, hogy velem ez megtörtént.

Egyébként milyen könyveket olvasol szívesen? Kik a kedvenc íróid?
Nagyon sokfélét elolvasok: a lényeg, hogy jó története legyen, és jól legyen megírva. A külföldiek közül - Rowlingon kívül - nagyon szeretem Asimovot, Bradburyt, Arthur Haileyt, Nick Hornbyt, Steven Saylort, Tony Parsonst, Lawrence Blockot, Agatha Christie-t, Merle-t, C. S. Lewist, a magyarok közül Zsoldos Pétert, Gion Nándort, László Zoltánt, Faludy Györgyöt - igazából fel sem tudom sorolni mind. Rengeteg kedvencem van. Ja, Tolkien kimaradt, pedig kötelező, meg Jonathan Stroud is, a Bartimaeus-trilógia írója. Rejtő is kötelező. :-)

Kanyarodjunk is vissza a HP és a ff világához. A saját ff írásaid közül, melyik a kedvenced, melyik áll hozzád a legközelebb?
A Senkifia. Bár most már kicsit átírnám helyenként, de alapjában véve az már "én" vagyok.

A HP könyvek közül melyik tetszett a legjobban, és melyik a legkevésbé?
Nem tudom. Igazából mindegyik nagyon tetszett, most fejeztem be a múlt héten a végigolvasást. Azt hiszem, a második a kedvenc, Gilderoy miatt. És talán a Főnix rendje a legkevésbé, de igazából most már helyénvalónak érzem.
Ezek szerint Gilderoy a kedvenc HP karaktered? Vagy van más is, akit kedvelsz?
Nem ő a kedvencem, de tagadhatatlanul ő a legviccesebb. Hagridot, Dumbledore-t, Mollyt, Arthurt, az ikreket nagyon szeretem, persze a triót, és a maguk helyén Dursleyék nyárspolgárságát is rettentően élvezem.

Mit szóltál a 7. részhez, hogy tetszett?
Először nem tetszett, mert én máshogy fejeztem volna be, az ereklyék megjelenését is kissé "odarángatott"-nak találtam, de most már kibékültem vele. Sőt, még az Epilógussal is. Ez így kerek. De talán ez azért is van, mert mostanra már eléggé kikerültem a fanfic-világból, és el tudom fogadni, hogy Rowling így gondolta.

És melyik a kedvenc párosításod? Akár a könyvből, akár ff-ből.
Régen a Harry/Hermione volt, de most már látom, hogy tényleg Ginny az igazi hozzá ;-), régebben olvastam egy Piton/Tonks párosítást, az is nagyon tetszik.

A filmek közül melyik tetszett? Mit szólsz hozzá, hogy a 7. részt két részletben vetítik a mozik?
Ööö... nem vagyok nagy film- és tévénéző. Talán ha egyszer láttam a filmeket. És nem is tudtam, hogy két részletben lesz a 7. rész. (Nincs tévénk, moziba meg nagyon ritkán járunk.)

Azért ezt megkérdezem. Melyik HP színész a kedvenced, ill. kinek az alakítása tetszett a legjobban?
Ismét csak: öööö. Gilderoy. Hogyishívják? Kenneth Branagh, ő csúcs volt!

Ha lehetőséged lenne rá kit játszanál el szívesen?
McGalagonyt.
Miért pont őt?
Szerintem hasonlítok rá. Sokáig tanítottam is, a diákjaim - az Etelka után - a Brutelka becenévvel láttak el, mert - szerintük - túlságosan is szigorú voltam.
:D
Ja :)

Akkor ezek szerint griffendéles lennél? Melyik ház illene hozzád a leginkább?
Hát... talán a Griffendél. De vannak minden házhoz tulajdonságaim.

És melyik tantárgy lenne a kedvenced?
Passz… Talán a bájitaltan, mint muglinak, vagy a mágiatöri, a történelmet szeretem.

Mennyire vonz egy ilyen világ? Szeretnél boszorkány lenni?
Nem, jó ez nekem így, ahogy van.
És a saját könyved világa?
Na igen, a nagycsaládot elfogadnám. Ott kaveni lennék, nem külsős.

Mik a terveid a jövőre nézve? Az írással kapcsolatban. Újabb saját mű, vagy egy új ff?
Nem hiszem, hogy fogok még valaha fanficet írni. Saját műből meg van jó néhány tervem, nem tudom, melyik valósul meg leghamarabb. Talán szeretnék most egy kislányt a fiú mellé - ha már a "mű"-nél tartunk. :-)
Akkor a ff világában már nem is találkozhatunk a neveddel az írók között?
Hát, most úgy gondolom, hogy nem, de azért még nem merek egyértelmű nemet mondani. Meglátjuk.

Végezetül: mit üzennél az olvasóknak?
Mit? Elmondom a „boldogság receptjét”, jó?
Jó.
Minden az ember fejében dől el: aki képes megelégedni – anyagilag! a tudást illetően sosincs megállás - azzal, ami van, és a jelenben megtalálni a szépet, az már nem lesz boldogtalan. Aki emellett képes még belül saját világot is alkotni mellé - olyat, ami illeszkedik ahhoz az élethez, amit él -, akkor már talán nem is kívánhat többet.

Ez egy nagyon szép végszó. Köszönöm szépen az interjút.
Én köszönöm!


És neked is köszönöm, hogy elolvastad, remélem, tetszett.