Reszeltvíz

Hosszú kihagyás után visszatértem a HP ff világába, és mivel a PP/HG párosítás a kedvencem, először ezek között kezdtem böngészni, milyen új művek születtek, mik a frissítések. Ekkor akadtam rá Az erősebbik nem c. írásra, ami az első pillanattól megfogott, és mire a végére értem már tudtam, hogy meg kell keresnem az íróját, és muszáj őt kifaggatnom. Nagy örömömre Reszeltvíz elfogadta a felkérésem. Íme hát a vele készített interjú, fogadjátok szeretettel.


Akkor vágjunk bele. Először is, arra kérnélek, hogy mondj magadról néhány dolgot az olvasóknak.
Hű! Ez nem könnyű. 1982-ben születtem, lehet számolgatni, mennyire is vagyok "vén". 13 éves koromban kezdem el írni, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal "alkotok". Nekem ez egy menedék, a betűk közé menekülök a hétköznapok valósága elől. Jelenleg főállású munkakereső vagyok. Végzettségem szerint szoftverüzemeltető és weblapszerkesztő. Van egy imádnivaló fiam és egy élettársam. Mit írjak még? Hobbiként leginkább az írás említhető, meg persze az olvasás, de mindezek közben zenének kell szólnia. Zene nélkül nem tudok létezni. Nem igazán tudom/hiszem, hogy pár szóban össze tudnám foglalni magam. Nem írok kisregényt, úgyis kérdezel.
Bevallom, hogy engem először a nickneved fogott meg; hogyan lettél Reszeltvíz?
Ó, ez egy jó kérdés, nem először hallom. Az egész egy meleg nyári napon kezdődött, mikor is én a konyhában mosogattam. Egy reszelőt. És ahogy a víz átfolyt a lyukakon, jött a felkiáltás: "Reszelt vizet mindenkinek!" Jó ideig csak így élt a dolog, de aztán regisztrálni akartam a Merengőre, és többször is visszajött az üzenet, hogy nem jó nevet adtam meg, mert az már foglalt. Hát beírtam ezt: Reszeltvíz. Miután javítottam, mert a hosszú í-t nem fogadta el a rendszer, felengedett, így ez lettem.

Mikor és hogyan találtál rá a HP fanfiction világára? Melyik volt az első ilyen írás, amit olvastál?
Egyik sem könnyű kérdés. Hogy mikor? Talán 2007-ben. Nem emlékszem rá. Csak onnan saccolok, hogy 2008 előtt lehetett kb. egy év, míg elvesztem a betűk közt. Aztán kezdtem írni is. Hogy hogyan találtam rá? Erre emlékszem. Valamilyen információt kerestem HP-vel kapcsolatban. Szörföztem a neten, és egyszer csak ott találtam magam egy magyar oldalon, egy történet közepén. És itt jön a következő kérdésed. Hogy mit olvastam először? Címet nem tudok, még csak a sztorira sem emlékszem. Egy biztos, hogy snanger volt. Ezt biztosra tudom, mert az volt az első, ami megfogott, hogy tanár-diák kapcsolat. És ez nálam érzékeny pont, lévén, volt részem benne. :P És vonzott a dolog, hogy még és még olvassak róluk. Kezdetben csak rájuk vadásztam, de aztán jött a többi, snarry, dramione, miegymás.
"Érzékeny pont"? Hallhatnánk erről egy kicsit többet?
Ájvé. Több mint egy évig jártam az egyik tanárommal. Illetve csak kezdetben volt a tanárom, aztán már nem, mert kilépett. De egy fantasztikus időszaka volt az életemnek. 15 évvel idősebb nálam, és azt hiszem, rengeteget tanultam tőle, rengeteg téren. Ahogy ő mondta: "Én tettelek nővé, általam lettél szép." És igaza volt. Később én vetettem véget a kapcsolatnak, és bár néha fáj visszagondolni rá, és néha bánom, de olyankor eszembe juttatom, hogy akkor nem született volna meg a fiam. Így megmarad egy gyönyörű, rendkívüli izgalmakkal teli időszaknak, amire mindig jó visszaemlékezni. (Mert izgalmak voltak, vegyük csak azt, hogy tanár és diák kapcsolatáról van szó. És le is buktunk...)
Ez tényleg nagyon izgalmasan hangzik, és köszönöm, hogy megosztottad velem/velünk.
Szívesen.

Említetted, hogy 13 évesen kezdtél el írni. Mi volt az első műved, és miket írtál akkoriban?
Hű. Borzalmakat írtam. Legalábbis most visszanézve. Az első "mű" (hát annak se nagyon hívnám), amit elkezdtem, talán egy "Black Cat" címmel ellátott romantikusnak szánt akciós sztori akart lenni kedvenc sztárjaimat felsorakoztatva benne. Persze, 13 évesen még sehol nem voltam, leginkább úgy írtam, hogy csak párbeszéd volt benne. És tapasztalatlan kis csitriként el lehet képzelni, milyen lehetett. Nem merném megmutatni senkinek. Azt hiszem, összesen egy rövid, két oldalas sztori volt csak befejezett. A többi pedig befejezetlen. Írtam verseket is, és tán akad köztük "lenyelhető is", de senkit nem akarok velük kínozni, így nem pakolom őket fel netre. Középiskolában nőttem ki őket, azóta hanyagolom a rímeket. Maradtak a sztorik, az viszont rengeteg. Legalábbis elkezdve több mint száz sorakozik valamelyik könyvtáramban. Persze, a későbbiek már nem olyan rémesek, de közel sem olyanok, mint amiket HP-ben írtam. A fanficeket olvasva rengeteget tanultam, mit és hogyan is kéne megpróbálnom. Megpróbáltam. Először (persze) saját szereplőssel, de aztán belevágtam anélkül is.

Mikor kezdtél el ff-t írni, minek a hatására? És melyik volt az első ff műved?
Írni sacc két éve kezdtem őket. Nehéz pontos időpontot mondani. Amit elsőnek kezdtem el írni, az nincs publikálva. Talán majd egyszer, ha kikupálom. Ami először felkerült, az a "Nem-es kérdés". Viszont ami először lett befejezve, az "Az erősebbik nem". Hogy minek a hatására? A "Nem-es kérdés" egy ötletből indult ki, vagyis, mi történik, ha Draco összejön egy sráccal, aki valójában lány. Sokáig játszottam a gondolattal, és végül belefogtam, lássuk, mi lesz belőle módjára. "Az erősebbik nem" pedig a sok snanger olvasása közben született, ahol mindig pikk-pakk egymásba szeretett a két főszereplő. No, én akartam egyet, ahol nem így megy a dolog. Azóta a második részt írom...
Az erősebbik nem-nek lesz második része? Mikor? Miről fog szólni?
Hajaj! Tervek szerint trilógia lesz. Második részét már elkezdtem, de addig nem töltök fel semmit, míg nincs meg belőle jó pár fejezet, avagy nincs kész teljesen. Majd még meglátom, melyik verzió lesz. Hogy miről szól, azt majd meglátjátok akkor. Mivel még nincs kész, csak az alapötlet él, de azt meg nem árulom még el. Hogy mikor? Jó kérdés. Párhuzamban dolgozok több sztorin is. Van egy Lucius/Harry-m, másik snanger, egy Draco/Perselus, egy, aminek még a párosítását se árulom el, és még fordításba is belekezdtem, bár engedélyre várok három írótól is, de ha a legutóbb felkért rábólint, akkor az is snanger lesz. Nem unatkozom. Oh, és még ott van a stoobie-val közösen írt „Átkozottak” is. Minden egyéb tervezett fic el van raktározva, mert így is sokba kezdtem már bele. Az erősebbik nem második részének feltöltését ráadásul még megelőzi egy másik munka, vagyis az első rész javítása. Javítgatom, majd frissíteni fogom a feltett fejezeteket, és aztán jöhet majd csak az újak feltöltése.
Huh, akkor tényleg nem unatkozol. Mindenesetre én kíváncsian várom a folytatását. :D
Nem, nem unatkozom. Nem is emlékszem, mikor volt olyan utoljára. És én is kíváncsi vagyok a folytatásra. :D

A folytatásos írásoknál hogyan készül el egy-egy fejezet? Megvan a fejedben a szál, amin végigmész, vagy vázlatot írsz?
Nem tudom, hogy mennyire fura, de sokszor engem is meglep a történet. (Csak példának: Az erősebbik nem egyik fejezetében azt terveztem, hogy Hermione kirohan a prof lakosztályából. Erre mit csinált? Átment a laborba. :P ) Szóval, ha nem lenne világos, nincs vázlat. Van egy ötlet, egy terv, hogy sacc, miről is fog szólni, de sose írtam még le. Azt igen, hogy miről írtam eddig, azaz egy idővonalat azért kreálok, mert muszáj, hogy lássam, mi is történt már, és mikor. Viszont van egy "ötlettár" minden file végén. Ott gyűjtöm mindig az esetleges mondatokat, amit majd bele akarok írni, vagy csak ötlet, vagy kérdés, hogy minek nézzek utána, miegymás. De sokszor én se tudom, hogy pontosan mi is lesz a fejezetben, aminek nekilátok. Írom, ami jön, aztán egy pont után kiteszem a feji vége táblát.
Ez kezdetben egyszerűbb, aztán már persze igyekeznem kell "tervet" követni, de néha még akkor se megy. Általában lendületből írok. Néha nehéz, és csak mondatonként szenvedem tovább napokon-heteken át, de aztán jön az újabb lendület, és pörög tovább.

Milyen érzés pontot tenni egy ilyen folytatásos regény végére?
Fura. Megkönnyebbülés, hogy "Ó, de jó, nem kell tovább szenvedni vele", és közben kicsit szomorú, mintha becsuknék egy ajtót, és nem mehetnék vissza rajta. A Nem-es kérdés végét nagyon vártam, mert kicsit már elegem volt belőle. Az erősebbik nem vége után fülig érő vigyorral mászkáltam a lakásban, mintha nyertem volna valamit. Ott az is bennem volt, hogy az volt az első igazi írásom, ami kész lett. És tetszett is. Aztán persze hiányzott, de ez azonnal megszűnt, amikor megszületett a folytatás ötlete. Az Én és Én (nem HP-s) vége szintén megkönnyebbülés volt. Az nem olyan lett, mint amilyennek akartam, és csak szabadulni akartam tőle. De mindegyik végén ott volt az érzés, hogy végre egész lett, és "kitehetem a polcra", és ez elégedettséggel tölt el.

Az erősebbik nem a 2008-as Arany Főnix díjazáson 3 kategóriában is helyezést ért el (Legjobb 18+-os történet kategória III. helyezett, Legjobb férfi főszereplő kategória III. helyezett, Legjobb noncanon páros kategória V. helyezett – szerk.). Mit szóltál hozzá?
Hű! Kezdettől fogva nyomon követtem a jelölést, majd a szavazást is. Mikor jelöltek, zakatoló szívvel, totál zavarban, és egyfajta "úgyse jutok be" érzéssel figyeltem. Aztán mikor bekerültem az öt legtöbbet jelöltek közé, és ráadásul három kategóriában is, hát... Nekem már akkor olyan érzésem volt, mintha díjkiosztás lett volna. Három kategóriából kettő ért el III. helyezést, a harmadikban V. lett (nem nagy kunszt 5-ből 5.-nek lenni, de oda is el kellett jutni.). A harmadik helyezések annál inkább okoztak szívrohamot. Na, akkor órákig lebegtem a föld felett, ismét fülig érő vigyorral. Igazán jó érzés volt, hogy annyira tetszik embereknek, hogy ide juttatták. Büszke voltam. És vagyok is. Épp tegnap néztem meg, és a 2010-ben kapott első kritikám is Az erősebbik nem-hez érkezett. Még ennyivel a befejezése után is érkezik néhanap komment. És ez igazán simogatja a szívem. Az olvasók hozzászólásai nélkül nem lett volna ilyen a történet. Hajtott, hogy várták, és lelkesen toporogtak, hogy mikor jön a folytatás. És persze szidtak a függővégek miatt. :)

A műveid között megtalálható a slash műfaj is. Hogyan ismerkedtél meg vele (rögtön vevő voltál rá, vagy eleinte inkább elzárkóztál)? Melyik volt az első ilyen típusú mű, amit olvastál?
Semmi nem tartott távol a slash-től. Persze, mint mondtam, bizonyos okok miatt kezdetben csak a snangerek érdekeltek. De aztán megnéztem, mik vannak még. És mikor jött egy slash, hát elolvastam. Semmi nem botránkoztatott meg benne. Sose volt gondom ezzel a témával. Nem zárkóztam el, sőt, azt hiszem, kellően felkeltette a kíváncsiságom is. Különféle párosításokról olvastam, de hogy mi volt az első, azt nem tudnám megmondani. Valószínűleg egy snarry, de nem esküdnék meg rá. Azt tudom, hogy azóta rengeteggel találkoztam, és persze vannak, amiket többször is olvastam, mert annyira tetszettek.
És ha már snarry, olvasók tucatjai fognak megfojtani, ha nem kérdezem meg: Ki ölte meg Voldemortot?
:D
Hát ezt kérdezték kritikák közt is. Valójában senki nem ismerheti, ki a gyilkos. Van a terveim közt egy történet, ami saját szereplős, és elég régóta foglalkoztat, de olyannyira "nehéz" fic, hogy még nem kezdtem neki. És a saját szereplőmet kölcsönöztem át annyi időre, míg végez Voldemorttal. Mindebből csak azt lehetett látni ebben a kis szösszenetben, hogy Fawkes mellett feltűnt egy második főnix, akinek a tulajdonosa az említett saját szereplő. Többet nem kell tudni róla, elvégre a történetecske lényege egész más volt. Majd egyszer, ha netán belefogok a sztoriba, felismerhetik egyesek, hogy kiről is van szó, de persze ahhoz oda kéne jutnom.

Van kedvenced a saját írásaid közül? Melyik áll hozzád a legközelebb?
Saját írásaim között kedvenc? A készek közt egyértelműen Az erősebbik nem. Bár nem is kész, hisz folytatom. A most készülők közt azon kívül nehéz lenne választanom, de van egy, ami igazán különleges, aminek nem vagyok még hajlandó elárulni a párosítását. Az... különleges, egy bizonyos ok miatt. De a Draco/Perselus is különleges az alapötlete miatt. Ami még most lendületbe hoz, az a Lucius/Harry-s sztori. Annak az első fejezetét egyesek már olvashatták "A gyönyör rabja" címmel, bár azt azóta javítgattam, és folytattam. Az első fejezet annyira PWP lett, hogy fel sem kerülhet a Merengőre, míg nincs folytatása. Aztán talán menni fog. Már megvan a második fejezet is. :) Szóval nehéz választani. Mindegyikben van valami, amiért szeretem, elvégre, ha nem így lenne, nem írnám őket.

És ha már a kedvenceknél tartunk, mely művek lettek a kedvenceid, illetve kiktől olvasol szívesen, mióta beléptél a HP ff világába?
Kedvenc művek? Mennyi időd is van? Míg azt elsorolom... Az a baj, hogy úgyis kimarad rengeteg, amit szintén szeretek, de azért mondok párat. angel8 - Nefelejcs és Holló (Veszélyes, mert amint beleolvasok, muszáj tovább és tovább, így aztán egyszer csak megint a végére jutok. Nem tudom, hányszor olvastam, de sokszor.) Tőle olvastam sok minden mást is, nem véletlenül. :P Tündibogyó - Cselszövések tengerében (Olyannyira tetszik, hogy ki van nyomtatva, hogy akkor is tudjam olvasni, ha nem vagyok gépközelben.) ani - Passzív (Nyomtatva, agyongyűrve, megszámlálhatatlanszor olvastam) Lilia-hun - Piton álomnő főzete (Detto az előbbiek sorsával.) De csak hogy hadarjak még párat: Sortium - Titkos hozzávaló; Germa - Egymás felé; Nellas - Emlékezz rám! ... és még sokan, nem tudom őket mind felsorolni. Igazából meg kéne nézni, mik vannak a kedvenc történeteim között a Merengőn. Ott sincs ott minden, de általában ha egy írótól olvasok valamit, megnézem, mi van még. Így aztán van piszok sok sztori. Fordítások, angol sztorik, magyarok, és nem HP-sek is. De!
Elfogult vagyok, de akkor is! : stoobie-tól a most készülő Kígyók ölelésében, vagy a Rémálom (ami nekem nem rémálom). Valójában, ha nem kerülök a HP ficek közelébe, egy tucat HP-mentes sztorit is elszalasztottam volna, pedig vannak igazán jók. Pedig kezdetben igyekeztem távol tartani magam az olyanoktól. Így a végére pár név a kedvenc írók közül: Lilyanjudith (nem említettem művét, pedig bármelyiket felhozhatnám, mert imádom.); Aya; mellons; ani; drachiss; Viara; Draconia; draco girl (mindent olvastam tőle, amit csak írt. Imádom a műveit és őt is. :P), Delwen… Befejezem, mert úgysincs vége.

Kanyarodjunk egy kicsit JKR HP-e felé. Melyik könyv tetszett a legjobban, és melyik a legkevésbé?
Hű! Amelyik a legjobban tetszik? Nem tudnék választani. Helyzetek, jelenetek vannak, amik tetszenek, de mindegyikben van ilyen, szóval nem tudnék rábökni egyre. Ami legkevésbé? Perselus Piton meghalt benne. Szerinted?
Igen, azt hiszem, a 7-es tetszett a legkevésbé a legtöbb embernek.
Filmek? Melyik tetszett a legjobban, vagy ott is inkább jelenetek vannak, amik megfogtak?
Én azt hiszem, ilyen jelenetfüggő vagyok. Történeteim is így születnek. Filmek... Filmek... Lucius... Bármelyik jelenet, ahol felbukkan... :P És Perselus is, bár én, mikor írok, nem tudom Alan Rickman-t odaképzelni Pitonnak. Filmeket azért nem szeretem annyira, mert az egész könyvet képtelenség 1-1/2-2 órába belesűríteni, így aztán egyik sem tud olyan lenni, mint amilyennek olvasás után elképzelném.
Van olyan szerep, amit esetleg szívesen eljátszottál volna, ha lett volna rá lehetőséged?
Ha férfi lennék, a kellő kinézettel stb, akkor Piton.
Ha a teszlek süveget a fejedre tennék, szerinted melyik házba osztana be?
Mardekár. Bár anno szép magas IQ-t mértek nálam, szóval 11 évesen lehet inkább Hollóhát lett volna. De most Mardekár. Szerintem.
Melyek lennének azok a tantárgyak, amiket szívesen tanulnál?
Kémiát sose szerettem, de Piton tanítása mellett a bájitaltant imádnám, és talán szeretném is. Átváltoztatástan, Bűbájtan, SVK. Jóslástan nem érdekel, mert álmodtam már meg a jövőt, ijesztő volt, köszönöm, nem kérek többet. Legendás lények... Hát, egyik-másik lény érdekel, de a többi tényleg csak időpocsékolásnak tűnik. Repüléééés! Az kell még nekem! :P

Kedvenc könyv, író?
Hümm... Shakespeare. Tőle szinte minden. Rábökve egyre: Sok hűhó semmiért. Moliere... Cécile Aubrey: Belle és Sébastien (imádom, és ahányszor kezembe kerül, muszáj beleolvasnom, aminek a vége persze az, hogy le se teszem, míg ki nem olvastam.) De pl. nemrég olvastam Hugh Laurie: A Balek c. könyvét, és szerettem azt is.

Mik a terveid a jövőre nézve? (hosszútávon, mert a közeljövőben olvashattuk, hogy eléggé elfoglalt leszel)
Ez nehéz kérdés. Elsősorban szeretnék végre találni munkát. Előnye, hogy pénzt adnak, hátránya, hogy kevesebb szabadidőm lesz, így kevesebbet is írhatok. De írni szerintem mindig fogok. Nem tudom elképzelni, hogy írás nélkül én tudjak "működni". Nevelgetem fiamat, és rávilágítok, hogy nem, nem tudok varázsolni. Az én csodatevésem befejeződött ott, mikor megszületett ő. Írás a jövőben... Nos, itt most akkor bevallom, hogy van egy történet, ami még akkor készülgetett, mikor HP még nem is volt. Pláne nem ff. Pláne nem én az ff-k közt. Szeretném kikupálni egy nap úgy, hogy odaállhassak vele egy kiadóhoz. Álom, édes álom...
Reméljük, valóra válik.

Végezetül mit üzennél az olvasóidnak?
Tartsák meg jó szokásukat, és olvassanak. Az egy nagyon jó dolog. :) Azok pedig, akik az ÉN "műveimre" várnának esetleg, legyenek türelemmel. Mert bár nem látszik, de alkotok. Különféle finomságokat készítek, és nagyon várom, hogy kritizálják is őket. És köszönöm az eddigi támogatást is, mert nélkülük nehezebb lett volna tovább haladni. Mi mást mondhatnék még? Egészséget és boldogságot kívánok! Legyetek rosszak, mert Rossz nélkül nincs Jó! :P

Azt hiszem, ez egy nagyon jó záró szó! Reszeltvíz, nagyon köszönöm az interjút, örülök, hogy megismerhettelek.
Én is örülök. És köszönöm, hogy felkerestél, igazán meglepő volt, és ahhoz képest, hogy izgultam, tényleg jó volt.


Úgy gondolom, hogy az interjú segítségével ismét egy nagyszerű írót ismerhettem/ismerhettetek meg, akitől, remélem, még sok kitűnő művet olvashatunk. Köszönöm, hogy elolvastátok.

mumci
(2010-01-08)