Esőnap
Szeretem az esőt…
Nem tudod miért?
Elmondom hát a történetét.
Nem volt ám ez így mindig,
De megismertem valakit.
Magával ragadott a kedvessége,
Az ágyban pedig szenvedélye.
Együtt töltöttünk egy gyönyörű napot,
Amit elfelejteni sohasem fogok.
Oly hevesen szeretett engem,
Amit eddig elképzelni sem mertem.
Megismertette velem a gyönyör fokait,
S remélem viszonozni is tudtam belőle valamit.
Míg bent a testünk a kéjtől remegett,
Kint az eső lassan eleredt.
Hallgattuk ahogy az ablakon bekopog,
S én akkor szerettem meg az Esőnapot.
S azóta ha újra esni kezd, csak nézem,
És gondolatban ölelő karját érzem.
Az ég ajándéka, mely a földet öntözi,
Az élet ajándéka téged megismerni.
Ha a nap kisüt, az sem szegi kedvem,
Tudom a felhők már valahol gyülekeznek.
Mikor újra beborul az ég, s kívánod a szenvedélyt,
Szívem hevesen verni kezd, s elindulok feléd.
(Luna – 2009.09.05.)
|